Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

Annak kérdése, hogy a délebbre fekvő, például a miskolci piacokon megjelent-e a Szendrő környéki paraszt, ennek, s Gyimesi tanulmányának fényében egyértelműen nemmel válaszolható. Gyimesi Miskolc 17. század végi gabonafelvásárlását vizsgálva, arra a megállapításra jut, hogy ,,a miskolci piac gabonaforgalmát alapvetően a középbirtok árutermelő tevékenysége határozhatta meg".

3 A középbirtok még a rossz terméshozamú években is betakarít annyi búzát, amennyit a vetőmag félretétele és a háztartás fogyasztása után piacra vihet. A parasztok, lévén, hogy kisebb földterületen gazdálkodnak, csak a jobb termésű években jelennek meg a piacon, hiszen még nincsenek állandó értékesítésre kötelezve. Feudális szolgáltatásaikat terményben róják le, s terménnyel fizetnek a falusi alkalmazottaknak — kovácsnak, pásztoroknak, szőlőőröknek — is. A paraszt személyes fogyasztását is szem előtt tartotta, s csak a családjának kimért fejadagon túl megmaradt gabonát vitte piacra. Perjés számításai, illetve ábrázolási módja jól szemléltetik e kérdést, jóllehet meg kell jegyezni, ő 3,5 q-ban állapítja meg az egy főre számított fejadagot, s ötfős családdal dolgozik, mely család őszi vetésterülete 10 k. hold körül mozog. Ennél pedig jóval kisebb már a feudalizmus korabeli átlagos jobbágytelek ősziekkel bevetett földje, s a parasztok gabonafogyasztása sem haladja meg a 2,5 mázsás fejadagot/' Ha nagy ritkán állatot adott el a paraszt — főleg néhány hetes borjút, vagy kiöregedett jószágot —, szintén az északabbra eső pia;! Gyimesi 1967. 488. 4 Perjés 1965. 130