Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

VII. KERESKEDELEM — PÉNZGAZDÁLKODÁS W. Kula említett tanulmányában többek között azzal is foglalkozik, hogy a parasztnak mikor volt erősebb kapcsolata a piaccal, mikor ment át termelésének és fogyasztásának nagyobb része a piacon, a feudalizmus, avagy a kapitalizmus időszakában. Arra a megállapításra jut, hogy noha elvben a két társadalmi-gazdasági formációban nemigen különbözik, de a feudalizmus korabeli jobbágyparaszt még meg tudott élni a piac nélkül is, de már a kapitalizmusban ezt nem tehette meg. Vagyis — mivel .főleg lengyel anyagról szól —, „Ez azt jelenti, hogy a XVIII. században Lengyelországban falun a természeti gazdálkodás uralkodott, a XX. században viszont a pénzgazdálkodás."

1 A gyűjtés adatai alapján ezek a megállapítások teljesen hitelesíthetők a Szendrő környéki parasztokra is. Kula egyébként túllép a feudalizmus korabeli áru- és pénzgazdálkodás puszta regisztrálásán, és azt a kérdést teszi fel, hogy az a paraszt, aki piacról él, megélhetne-e anélkül is. Immár a Szendrő környéki parasztság piacgazdálkodásával próbálom e két modellt felvázolni. A feudalizmus időszakában az árutermelésben részt vevő termékek főleg a mezőgazdasági falu és kézművesipari város között cserélődnek. A jobbára csak iparral foglalkozó felvidéki városlakók megjelennek a piacokon termékeikkel, sőt, gyakran a falvakat keresik fel. Vasárukat, kaszát, kapát, ekevasat kínálnak, edényeket, lábbeliket hoznak és cserébe sokszor csak gabonát kérnek. Mivel a kereskedőréteget kikapcsolják ebből a forgalomból, a piacon maga a termelő jelenik meg, s élelmiszert kíván beszerezni, egyszerű és közvetlen termékcsere jön létre, a pénz kiiktatásával. A paraszt termékeinek egy részét tehát közvetlenül iparcikkre cserélte. Ha terményfeleslege volt, és pénzre volt szüksége, az északra eső városokban általában sikerrel értékesíthette áruját. Itt főleg kereskedők vették meg gabonáját, akik aztán a szabad királyi városokban adták tovább az ottani polgárságnak. Az mondható tehát, hogy a gabonafelesleg a felvidékiek fogyasztásába került. A parasztok Kassa és Metcenzéf heti és Szepsi országos vásárain adták el gabonáikat. Galgóczy statisztikájában Kassa a legdrágább gabonapiacok között szerepel, általában Zólyom és Sopron mellett.

2 1 Kula ín: Glatz 1977. 152, * Galgóczy 1855. y 129