Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

31. kép. A hús besózása, Abod dot állataik megtermékenyíttetése, hisz' a községi apaállat is kijárt a nyájra, majd csak később, az 1920-as évek után különítették el az apaállatot a nyájtól, s zárták ólba, de továbbra is a kanász gondozta. Az őszi makkoltatások idején előfordult, hogy a koca 4 malacával jött haza az erdőről. A fiaztatást kint, a kanász vezette le, de az egész munkával nem sokat bajlódott. Amikor már tudatosabb szaporítás kezdődik, akkor ólba zárják a kant, de a fiaztatás előtti hetekben az anyakocát is heteken át otthon tartják, úgyszintén majd a szaporulatot is. Anyakocát jobbára csak a 7—10 holdon felüli gazdaságok tartanak, ahol több terményt takarítottak be. A gazdaságok rendszerint karácsony előtt, vagy csak januárban vágták le hízójukat. A nagyobb és népesebb gazdaságok az év folyamán más alkalomkor, például húsvét előtt is vághattak, de általában csak az egyszeri vágás a jellemző. A disznó megszúrására és feldolgozására, ha mindenki nem is vállalkozott, de sok volt az olyan ember, aki ezt a munkát elvégezte. Egy-egy vágóspecialista működési köre nem terjedt ki 4—5 családnál többre, s meglehetősen sokan voltak az olyanok is, akik csak saját hízójukat ölték meg. A disznóölés igen fontos eseménye a parasztcsaládnak, hisz ezzel teremtik meg a háztartás évi húskészletének jelentős részét. A hús feldolgozása során főleg a konzerválás jelentőségére kell utalni. A szíven vagy torkon szúrt disznót, miután megitták fölötte az áldomást, szalmával szórták le. S így perzselték gyakori forgatás és 123