Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

28. kép. Szalmahúzás a kazalból, Abod hajnal 5—6 óra felé és délután 4—5 óra felé. Ekkor mind a kétszer szecskával töltik meg a jászlakat, s a jószág feje fölötti rácsba tiszta szálastakarmányt (lóhere, lucerna, széna) vagy csak szalmát tesznek, hogy legyen mit rágcsálnia az állatnak napközben és éjszaka. Az etetések ekkor mindig a fejést előzik meg. A kézi cséplés elmaradása körülbelül egyidőben történt a pillangós takarmányok nagyobb arányú termesztésével. Mivel ekkor már a gabonát nem kellett a csűrbe tenni, a lóhere, s lucerna került ide. Ezeket a takarmányokat tehát nem is igen rakták kazlakba. Az istállók fölötti padlást általában mint szénatartót használták, a széna nagy része azonban kazalban állt a csűr mögött. Ezeket a kazlakat a takarmányozás kezdetével kaszából készített szénavágóval, vagy lépős szénavágóval vágták meg. E két szerszám korszakunkban végig egymás mellett élt. A csűrből, illetve a csűr mögül nagy lepedőben (hamvas, korcos, tratykos) vitték a takarmányt az istállóba. A szalmát a kazlakból fából vagy vasból készült vonyogóval húzták ki, s hasonlóképpen vitték az istállóba. Amíg a jószágot rázalékkal táplálták, addig ezt itt kint, a csűrben készítették. 117