Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

költségeit igazán csak ott lehet vizsgálni, illetve a vizsgálat jogosságát felvetni, ahol valamilyen szintű piacra termelés folyik. Tény persze az is, hogy a paraszti gazdaságokban a munkaerőnek alig, vagy egészen más szinten van értéke. A kapitalizmus azon korszakában, amikor már kezdi a kapitalista piac az önfogyasztás, s így az önellátás rendszerét feltépni, ezen kérdések felvetése egyre jogosultabb lesz. A parasztok, ha csak néhány hold földön dolgoznak, a ennek jövedelméből élnek is, mindenképpen kénytelenek néhány mázsa terményt értékesíteni. Olyan gazdasági korszakban, amikor az értékesítés szinte kizárólag a gabonára korlátozódik, csakis a gabonatermelésen keresztül ragadható meg a paraszti gazdaság. A búza vagy rozs termesztésének üzemköltségébe nem is igazán az ember, hanem az igavonó állat, a ló és ökör munkája, illetve eltartása számítható be. Az igavonó eltartásának üzemköltségébe pedig — folytatva a gondolatmenetet —, a tavaszi gabona, takarmánynövények termesztése csökkenését jelentették a könnyebb ekék, ügyesebb fogatolási módok, azaz, kevesebb állatot kellett már az eke elé fogni. Az igásállatok hasznosítása legfőképpen a szántásnál történt. Ez a munka szabta meg, hogy hány jószágot tartson a gazdaság. Amikor például 4 vagy 6 ökörrel szántottak, alig használták ki a jószágot, mert más munkálatoknál, főleg fuvaroknál elég volt belőlük 2, legfeljebb 4. Az év nagy részén csak pihent a jószág, nem hasznosították, de etetni kellett őket. Később javult a helyzet, mert már a 19. század elején csak 2 ökröt fogtak az iga elé. A gabonatermesztés rentabilitását a gazdaság nagysága is befolyásolja, vagyis az igásállat tartását olcsóvá vagy drágává teheti a föld nagysága. Az 5 holdas gazdaság már igásállatok tartására törekszik, pedig ekkora földterület még messze nem nyújt annyi munkát, melynek elvégzése lekötné az állatokat. Egy pár igásjószágot legkifizetődőbben a 15 hold körüli gazdaságok tarthatnak, itt annyi munka adódik, amit kényelmesen, még nem hajszoltatva az állatot, elvégezhetnek. Az igásállatok hasznosításának két lehetősége ismeretes. Egyik esetben a parasztok csak a saját gazdaságukban dolgoznak jószágaikkal, ekkor csak közvetett módon hoznak hasznot, a földet dolgozák meg, a termést szállítják haza, majd a piacra. Ezek a munkák mind beépülnek a végső eredménybe, az értékesítésbe. Másik esetben a jószág haszna nincs kitéve az időjárás szeszélye szerint alakuló termés nagyságának és értékének, hisz' a munka ellenszolgáltatásaként! fizetség közvetlen, vagyis a gazdaság a saját működési körén túli közegben is végez munkát, immár bérbe bocsátván maga és főleg jószága munkaerejét. A fuvarokat és szántásokat jobbára pénzért 108