Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

végzik a kisparasztok, s az állatok ilyen hasznosítása során hamar megtérül a fenntartás költsége, sőt, jelentős haszon is keletkezhet. Különösen nagy a fuvarozás jelentősége ott, ahol állattal nem rendelkező rétegek jelennek meg, tehát az iparosodó településeken és környékükön, a városiasodé községekben. Századunk első felében a szuhogyi parasztok az őszi gabona elvetése után nagy fuvarokat vállaltak, Ormosbányáról szállították a bányászoknak járó szenet a környékbeli falvakba. Martonyiban az erdőbirtokosok szorultak a kitermelésekkor a parasztok igáira. Szendrőben a középosztály fuvaroztatott a parasztokkal. Ezek a fuvarlehetőségek főleg a múlt század végétől kezdve adódtak, s inkább csak a lovat tartó gazdaságokat érintették. Ettől a korszaktól kezdve tehát rentábilisabb a gyorsabb járású lovat tartani. Ezt megelőzően nagyobb távolságra ritkán szállítottak árut, évente legfeljebb kétszer kellett csak távolabbi vásárba elszekerezni, gabonát vagy bort eladni. Erre pedig elég volt néhány pár lovas fogat egy-egy faluban. Az ökrök hasonló munkabírásúak voltak, mint a lovak, eltartásuk jóval olcsóbb, viszont lassú járásúak. Az ökrök lóval való felcserélésének gondolata azonban nemcsak a 19. század végén merül fel, jóllehet, igazán ekkor kezd a váltás lejátszódni. A 18. században még szinte mindenhol ökrökkel szántanak, a következő század elején azonban már egyre többen végzik e munkát lovakkal. Különösen ott jelennek meg hamar a lovak, ahol a parasztok sok apró darabban müvelik földjeiket, s ezért a gyorsabb munkavégzésre kényszerülnek. Ugyancsak gyorsítja a váltást a részes munkából élő családok újabb munkalehetősége. Az alföldi nyomtatóbandák lovat tartanak, s ezekkel szántanak is. Ügy tűnik, a 19. században az eszményi paraszt alakját az ökrös-, századunkban a lovasgazda reprezentálja. A 19. század közepéig a parasztok számos állatai kizárólag igásállatok, s alig van növendék jószág, eladásra, vagy szaporításra tartott ló, marha. 2—4 ökör mellett alig van 1—2 tehén. A 19. század második felétol már több a növendék és a fejőstehén. Egy-egy gazdaság kezén most sincs azonban kiemelkedően sok jószág, de majdnem mindegyik gazdaság tart legalább egy tehénkét. A tenyésztés méreteinek jellemzésére és a változás érzékéltetésére bemutatom az 1828-as összeírás és a kapitalizmus korabeli állatszámlálási statisztikák néhány adatát és tanulságát.

1 1 01. N 26. Regnícelaris Lvt. Conscr. 1838. Coimitatis Borsedíensis. 109