Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)
V. ÁLLATTARTÁS A földművelés mellett a termelésben jelentős helyet foglal el az állatartás is. Igaz, hogy az állattartás során a parasztok nemcsak közvetlen fogyasztásra termelnek, húst és tejet adó állatokat nevelnek, hanem a földművelés, szolgálatába állított igavonókat is tenyésztenek. A különböző korszakokban éppen ennek a kettősségnek eltérő arányait lehet megfigyelni. Utalni kell arra is, hogy mind az állattartás, mind a földművelés kölcsönös rendszerbe épült, mely számos mozzanatában csak egymáshoz való viszonyában érthető meg. Ezért nehéz megállapítani, hogy a termelés csúcsán e két ágazat közül melyik, pontosabban: az ágazaton belül, melyik terményfajtáé az elsőbbség. Az árutermelést tekintve, az őszi gabonák termesztése dominál, ez a mozgatója a termelés egész rendszerének, ha viszont az önfogyasztás felől közelítünk, a kérdés elveszti értelmét, mert organikus egésznek tűnik a termelés, melyben egyaránt helyet kap a búza, káposzta, a kender termesztése, a baromfi és disznó nevelése. A termelés során az egyik ágazat szinte folytonosan a másik ágazatba is beépül, hiszen a gabonaföldek aratás után legelőül szolgálnak, az állatok trágyája, a talaj termőképességét fokozza. Az őszi takarmányokkal táplálják az állatokat, az állatok meg „cserében" megszántják a földeket. A sort lehetne még folytatni. Az állattartás jellegének megítélésekor a fő kérdés az, hogy az állatokat fogyasztásra, vagy újratermelésre nevelik-e. Szinte a 20. század eleji fajtaváltásig, főleg energiaforrásként tartották az állatokat, emberi táplálkozásra, vagy értékesítésre alig került belőlük. Különösen a 16—17. században és azt megelőzően, amikor egy-egy eke elé 4—6 igás állatot is fogtak, jellemző ez. Bár a későbbiekben kevesebb jószágot kell az eke elé fogni, a 19. században már általában csak kettőt, még mindig az igásállatok tenyésztése domináló. Ezek mellett alig találni fejősteheneket, eladásra hizlalt marhákat, sőt, úgy tűnik, hogy ezen a területen a parasztok nem neveltek annyi jószágot, amennyit igáik elé fogtak, hanem más területen nevelt jószágokat használtak, keresték a vásárokban. Mindenesetre erre utalnak a parasztok a 19. század fordulójáról szóló beszámolói, miszerint a vásárra jártak ökrökért. Az árutermelés felől közelítve a gazdaságokhoz, megállapítható, hogy a piacra termelés szinte kizárólagosan csak néhány gabonafélét, főleg őszieket érintett. Az árutermelő gazdaságok, de más földművelő gazdaságok sem termelhetnek igás állatok nélkül. A termelés üzem" 107