Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)
velési ágak összességére számítódik. A szőlő esetében, noha valójában az 1 holdnyi területnek csak egynegyedét kell megművelni, a ráfordított munkaidő nem egyenes arányban csökken a földterülettel. Ennek ellenkezője érvényes a szántó és rét esetében. Itt a földterület növekedése nem jelenti a munkaráfordítás egyenes arányú növekedését. Munkatermelékenységi vizsgálatok elsősorban az aratás és cséplés esetében végezhetők. Erre nézve forrásként használtam fel Kertész István naplóját és az abodi görög katolikus egyház számadáskönyvét. 16 Ugyancsak e feljegyzések alkalmasak arra, hogy egyes esetekben a terméseredmények alakulását mutassam be. A dolgozat célja e kérdésben nem a terméseredmények évenkénti nyomon követése, hanem csupán bizonyos tendenciák érzékeltetése volt. Éppen ezért nem elégedhettem meg a parasztoknak Bodor kérdőívére adott válaszaival, melyek csak az átlagos terméseredményekről tájékoztatnak. 17 Érdemes azonban néhány község adatait idézni: sorrendben a búza, a rozs, a tengeri és a burgonya 1 holdra vonatkoztatott termésátlagai szerepelnek. Abod: b—5 q, r— 5 q, t—8 q, b—40 q; Borsod: b—7 q, r—6 q, t—10 q; Edelény: b—10 q, r—9 q, t—8 q, b—30 q; Galvács: b—5 q, r—5 q, t—9 q, b—40 q; Ládbesenyő: b—6 q, r—5 q, t—8 q, b—8 q; Martonyi: b—7 q, r—6 q, t—6 q, b—100 q; Rudabánya: b—4 q, r—4 q, t—7 q, b—20 q; Szalonna: b—7 q, r—6 q, t—5 q, b—50 q; Szendrő b—6 q, r—7 q, t—6 q, b—40 q; Szuhogy b—5 q, r—4 q, t—7 q, b—18 q. A gabonatermés általában alacsony, s Edelényt kivéve ebben jobbára egységesek a települések. A burgonya termésátlaga viszont elképesztően széles szóródást mutat, a köülönböző községeknél 8 és 100 q között mozog. Ennek okát részben az eltérő művelési viszonyok, talajszerkezet, a termelésben mutatkozó jelentőség eredményezik. Az egyes esztendőket vizsgálva a búza, de más gabonafélék terméseredménye is igen nagy szóródást mutat. Vannak évek, amikor a termés alig hozza meg az elvetett mennyiség kétszeresét (Abod, 1886: 2,2x), máskor igen kedvező az aratás (Martonyi, 1908: 7,7x), a többi évben pedig főleg e két szélső érték között mozog az átlagtermés (Martonyi, 1907: 4x). Az árpa és zab átlagtermése jóval alacsonyabb az ősziekénél, szerencsés az az év, amikor ötszörösét hozza meg az elvetett mag. Általában abban az évben, amikor jól fizet az őszi gabona, rosszul fizet a tavaszi, és így fordítva (Abod, 1886: a zab 5x-ös). 16 Abod görögkatolikus egyház számadáskönyve, 1870—1914. 17 Bodor 1921. 103
