Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)
N Lényegesen nagyobb volumenű kecsketartással kell számolnunk a vándorpásztorok kezén, s számos adat mutatja, hogy a vlach-jogú pásztorok nyájaiban nagy számban volt kecske. Ezek után éppúgy huszadot fizettek, mint birkáik után. 78 A Vág jobb partján, Liptó és Árva megyék területén élő vlachok minden esztendőben 100 kecskéből 5 ürüt (castrones) tartoztak adni. 79 1652-ben a Murányi uradalomban lakó pásztorok pünkösdkor dézsmát adtak a kecskékből is, s mindegyik mellé sajttal és nemes pénzzel tartoztak. 80 Hasonlóan Felső-Verecke területén „... minden juhos ember pünkösdnapra 25 fejős juhból bárányostól egy fejős juhot bárányostól adni tartozik; meddőből meddőt ad, kecskéből kecskét a sztrongába." 81 Kétségtelenül ez utóbbi volt a kecsketartás — volumenében — legszámottevőbb formája, mely lényegében egybeesik a középhegységi és havasi kecsketartás táji típusával. d) Majorságok kecsketartása Ez a típus csupán a birtokos jogállásában, s volumenében különbözik a komplex parasztgazdaságok kecsketartásától, valamint abban, hogy a gazdálkodó üzem szervezetében kevésbé volt meghatározó tényező,, mint a paraszti üzemek esetében. Ahol a földrajzi feltételek a legelő hasznosítását ily módon lehetővé tették, ott — az allodiális gazdálkodás történeti szakaszainak megfelelően — a földesúri gazdaságok állattartásában is szerepet játszott a kecske, együtt a juhászattal. Nincs okunk magasabb fokon szervezett állattartó kultúrát feltételeznünk ebben az esetben, mint a paraszti gazdaságoknál: a kecsketartás itt is alapvetően extenzív keretekre épüli, s alkalmazkodott az illető régió állattartó kultúrájának fő vonásaihoz. A majorságok kecsketartására utaló adatok is az ország peremterületeinek jelentőségét hangsúlyozzák. Számottevő kecskeállománnyal rendelkeztek a Rákócziak kelet-magyarországi uradalmai, mely területek egyébként is a kecsketartás központjai voltak, 82 de vannak adatok a Rohonc-szalonaki uradalom, 83 a csákvári uradalom, s a Nádasdyak dunántúli birtokai, a lékai uradalom 84 majorságainak 78 Belényesy M., 1961. 62. 79 Idézi: Herman O., 1909. 152. 80 Takáts S., 1915. 307. 81 Takáts S., 1915. 304. 82 Prodan, D. 1970—1976.; Makkay L., 1954. 83 Zimányi V., 1968. 33, 277, 311. stb. • . • 84 Maksay F., 1959. 129. 4* 51