Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

I. TÖRTÉNETI-NÉPRAJZI PROBLÉMÁK Bár a háziállatok doinesztikációjának időrendje ma még sok tekintetben erősen vitatott, az igazoltnak látszik, hogy a kecske a legkorábban háziasított állatok egyike. Mai ismereteink szerint a juhot követően, esetleg már azzal egyidőben háziasította az ember. Domesztikációjának kezdete az i. e. VIII. évezredben DélnyugatÁzsiában igazolható. A házikecske vagy a háziasítás eszméje innen került át Thesszáliába, Palesztinába és Turkesztánba, ezekre a helyekre talán hamarabb eljutott, mint a juh.

1 A Földközi-tenger és Délnyugat-Irán között létrejött korai mezőgazdaság színvonalán — a primitív gabonafélék mellett — a juh és a kecske tartása jelentette a gazdálkodás egyik alapját, s ennek során a kecske talán kedveltebb és elterjedtebb állat volt, mint a juh.

2 Minden bizonynyal már a korai háziasításra is lehetőséget jelentett az állat sajátos biológiai adottsága: rendkívüli ellenálló-képessége, igénytelen volta, valamint az, hogy a takarmányozás teljes hiánya esetén is viszonylag jelentős hasznot biztosított.

3 A mezőgazdaság korabeli színvonalán valószínűleg célszerűbb volt a kecske tartása, mint a fűevő juhé, mely csak a gyapjas fajták megjelenésével kapott vezető szerepet az állattartásban/' Vita folyik ma még a háziasítás alá vont vad kecskefajta kérdéséről is, mely elsősorban abból ered, hogy a vadkjecskéket a rendszertan sokoldalúan tagolja. Általában négy, küllemileg jól elválasztható — főleg szarvak alapján — fajt különítenek el, de van olyan felfogás is, mely szerint e négy faj egyetlen nagy faj alfajaiként kezelhető.

5 A vadkecskék közül azonban feltehetően a bezoár (Capra aegagrus) és a csavart szarvú kecske (Capra falconeri) vehető figyelembe a házikecske őseként.

6 1 Matolcsi J., 1975. 160. 2 Matolcsi J., 1975. 21—23. 160. :! Bökönyi S., 1974. 190. < Bökönyi S., 1974. 190.; Matolcsi J., 1975. 160. r

> Matolcsi J., 1975. 160. 6 Bökönyi S., 1974. 190. 8