Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

A háziasítás során a kecskén létrejött változások nem olyan sokfélék, mint pl. a juh esetében, s nem döntőek a későbbi hasz­nosítás szempontjából. A domesztikáció későbbi következménye a szarvatlanság kialakulása, a szőr tarkasága, s csupán kis mérték­ben terjedtek el a gyapjas kecskék, melyek közül az angóra az egyetlen kitenyésztett fajta. Feltételezhető viszont, hogy a kecske volt az első állat, melyet az ember fejesre befogott. 7 Az európai állattartás is azokkal a háziállatokkal — főleg ju­hokkal és kecskékkel — indult mjeg, melyek az i. e. VII. évezred­ben a thesszáliai neolitikumban Délnyugat-Ázsiából a Balkán terü­letére kerültek. Innen rajzottak szét a neolitikus kultúrák révén észak-északnyugati irányban. 8 Jelentős volt a kecske a neolitikum idején a Kárpát-medencébe érkező népek háziállat-faunájában is. Mivel azonban e területen nem tudták az alapanyag hiányában —• helyi háziasítással — szaporítani, ezért jelentőségét hamar elveszí­tette. Bár a rézkori és bronzkori bevándorlók újabb lökést adtak a juh- és kecsketartásnak, e két állatfaj — főleg a mérsékelt övi Európa földrajzi és klimatikus viszonyai miatt — a szarvasmarha­tartás jelentősége mögé szorult vissza. 9 Jelentős mozgás történik a kecsketartásban és kecskeállományban a római birodalom korá­ban, amikor az importált római kecskék még Európa olyan terü­leteire is eljutnak, amelyek nem voltak a birodalom fennhatósága alatt. 10 Az ókori kultúrák sokféle módon hasznosították — főleg a Közel-Keleten és Afrikában — a kecskét. Húsát, tejét fogyasz­tották, terhet vontattak vele, s talán igázásra is alkalmazták, szá­rított trágyájával fűtöttek. Szőréből ruha lett, bőréből vizes- és bo­rostömlő. 11 A kecsketartásban is — hasonlóan a többi állathoz — érezhető hanyatlás követte a római birodalom bukását. Érdemes megjegyezni, hogy a római állam volt az, ahol először intézkedést tettek a kecsketartás visszaszorítására. Varró M. T. „A mezőgazda­ságról" című munkájában leírja, hogy a birtokok bérbeadásáról szóló szerződésekben gyakran ki szokták kötni, hogy a bérlő kecs­kegidát ne legeltethessen a birtokon, mivel az állat kárt tesz a mű­velt földön. 12 Ez a felfogás évezredeken végigköveti a kecsketartást, tükrözi az extenzív állattartás — különösen a kártékony kecske — és a tudatos mezőgazdálkodás érdekellentétét. 7 Bökönyi S., 1974. 193—194. 8 Bökönyi S., 1968. 327. 9 Bökönyi S„ 1968. 327—328.; Matolcsi J., 1975. 25. 10 Bökönyi S., 1974. 196—198. 11 Petzsch, H., 1969. 416. n Varró, M. T., 1971. 287. (Kun József ford.) 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom