Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

2. A kecsketartó gazdaságok típusai Eltérő formái alakultak ki a kecsketartásnak az állattartó gazdaságok típusai, szociális helyzete alapján is. E típusokat nem a tartásmód különbsége választja el elsősorban egymástól, hanem az állatnak az egyes gazdálkodó üzemek szerkezetében játszott szerepe, jelentősége. Az egyes típusoknál természetesen némileg eltérő képet mutat a tartásmód is, Űgy véljük, hogy a kecsketartás történeti formáiról ez a fajta metszet, s az előző, a táji típusokat taglaló, együtt adhat teljes képet. a) Csak kecskét tartó, szegény családok Alacsony szociális szinten élnek, a kecsketartás — a tejhaszon révén — élelmezésük egyik alapját jelenti. Ebbe a gazdaságtípusba a falusi, mezővárosi és városi népesség legszegényebb családjai tartoznak, s a mindenkori társadalom perifériájára szorult emberek. Egyaránt kimutatható ez a típus az elmúlt évszázadokban az alföldi falvak szegény népességénél, s a hegyvidéki területeken. Zselici parasztok panaszaiban már a XIV. században olvashatjuk, hogy „lovaik, sőt még kecskéik sincsenek".

60 A felvidéki falvakban még a szegényszeren egy barázdán élő jobbágyoknak is voltak kecskéik.

01 A XVII—

XVIII. században a gömöri falvak szegényebb népességének éppenúgy „tehene" a kecske, ahogyan a Sárköz jobbágyainak. A kecske tartását tiltó rendelkezésekkel szemben mindig fellép annak tudata, hogy van, akinek szüksége van a kecskére, mert létfeltételét jelenti. Amikor például 1813-ban Szentgálon elrendelik a kecskék kiirtását, akkor ennek visszavonását a gazdák testületileg kérték, mivel „... A gazdák is oly szegény rendűek, akik teheneket nem tarthatván, özvegy és árva maradékaik a ketskék tejével tápláltatnak."

62 A kalocsai Sárköz falvainak 1725-ös urbáriuma arról tanúskodik, hogy a telepes falvak népessége a földesúrtól kecskéket is kapott, minden bizonnyal létalapja megteremtésére. Az urbárium megkülönbözteti a gazda saját kecskéjét, s a nála levőt, ami az uraságé. Ugyanez az adat hívja fel a figyelmet arra, hogy a kecsketartás már ekkor nagy jelentőséggel bírt az iparos népesség kezén. Az urbárium tanúsága szerint főleg a kézművesek H0 Szabó I., 1940. 19. (Földes László szíves közlése.) ßi IIa B., I. 406.; Bárth J., 1974. 329—331.; Takáts S., 1915. 345.; Zólyomi J., 1968. 447—448. 62 Tálasi U 1939. 10—11. 47