Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

azok (molnár, szabó, nyereg j ártó, varga), akik kecskét tartanak, gyakran nincs is mellette más állatuk.

63 Szeged környékén a szélmolnárok is szívesen tartottak kecskét maguk körül.

6

'' A XX. század első harmadában a földtelenek és a törpeparcellán gazdálkodók kezén volt a kecskeállomány zöme, s elterjedt tartása a kialakuló ipari körzetek és bányavidékek munkássága kezén is.

65 E típusnál a kecske a szegénység kényszerű velejárója, mely megvetést, lenézést is jelent gazdája számára, s teszi őt gúny tárgyává. Megítélését jelzi a proletártehén, tisztviselőtehén, az 1950-es években kommunista tehén, Sztálin tehene gúnyneve is. Nehéz szociális helyzetben elnézik a tartását, de egyébként gondot okoz a legeltetése. A II. világháború után volt olyan alföldi falu, ahol a szegény özvegyasszonyoknak a faluközösség kecskét vásárolt, hogy gyermekeiket fel tudják nevelni. Ez a forma a hazajáró állatcsapatokkal (alkalmanként külön nyájban) való legeltetésre, később egyre inkább a pányván és ólban való tartásra alapult. Ez a forma nem illeszkedik be szervesen a paraszti gazdálkodás hagyományos kereteibe, s mivel olyan rétegek kezén is élt, ahol a paraszti állattartásnak nem voltak hagyományai, így egy sajátos, a hagyományos kultúra elemeit új, alkalmi elemekkel ötvöző formája alakult ki az állattartásnak. Ez a forma nem csupán hazai jelenség, hasonló szerepet játszott a kecske másutt is a szegényemberek életében. Lengyelországban például főleg a kisvárosok zsidó lakossága tartott kecskét a XX. században. Állataikat főleg pányván legeltették a városon kívül vagy kerítésekhez, fákhoz kötve, árokpartokon, alkalmanként közös városi legelőn. Sokszor felügyelet nélkül csavarogtak a kecskék a kisvárosok utcáin, s csak este hajtották őket haza fejesre. Éjszakára a házak pitvaraiba zárták őket, de nagy téli fagyok esetén még a lakószobába is beengedték az állatot.

66 A XIX. század utolsó harmadában a német iparvidékeken az államhatalom tudatosan propagálta a kecsketartást az ipari munkásság körében.

67 «3 Barth J., 1974. 320—321. M Bálint S., 1976. 508. 88 Gunst P., 1970. 397—398.; Gunst P., 1976. 373.; Miskolc város bírósága 1923-ban jelentést tesz a polgármesternek a munkások szabad idejének hasznosításáról, s ebben megjegyzi, hogy „Ujabban tejelő kecskékkel is folyik a kísérletezés, de legelőhiány miatt kevésbé terjed." Román J.—Beránné, Nemes É., II. 149. sz. irat. (Az adatért Bodó Sándornak tartozom köszönettel.) l!c Wolski, K. 1976. 154—155. 07 Wolski, K. 1976. 161. 4í\