Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

mert a Közép-Volga és a Káma vidékén.

6 (A kecsketartás megítélésénél problémát okoz a juh- és kecskecsontok szétválasztásának nehézsége.) Lényeges szerepe nem lehetett a korai vaskor ugor népességénél, mert a juh- és kecskecsontok együttes aránya nem haladja meg az összes állatcsontok 15 százalékát.

7 (Ha figyelembe vesszük azonban, hogy a kecskeállomány az elmúlt évszázad során mindig csupán az állatállomány 1 százaléka alatt maradt, akkor az ugor népesség korai kecsketartásában a közelmúltéhoz hasonló jelentőségét kell látnunk. A későbbi adatok jelzik azt, hogy népünk egész állatállományát tekintve, a kecskék száma soha nem emelkedett magasra. Az említett adatok azonban egyértelműen jelzik, hogy a magyarság minden bizonnyal jóval korábban ismerte és tartotta ezt az állatot, mint azt nyelvünk tanúsítja. Mindez persze nem jelenti azt, hogy nem történhetett változás — a bolgártörök népekkel való érintkezés helyén és idején — kecsketartásunkban, hiszen a dél-oroszországi sztyeppék korabeli lakói jelentős számú kecskét tarthattak.

8 Míg azonban égövünk félsivatagi tájain a nomádság állattartása a ló- és juhtartáson alapult, melyhez a teve és a kecske járult, addig félnomád népünknél a fő állat már a szarvasmarha volt, kisebb számban a ló és a juh, míg a sertés egyre inkább átvette a kecske helyét.

9 Mindenképpen igazolható azonban, hogy népünk a kecsketartás ismeretével érkezett a Kárpát-medencébe. Ennek színvonaláról biztosat nem tudunk, de mindenképpen az állattartás másodlagos jelentőségű egységének, kísérőjének kell elképzelnünk. A honfoglalást követő időszakból már lényegesen több adat áll rendelkezésünkre, melyek segítik ezen állat jelentőségének megítélését népünk gazdálkodásában. A régészeti ásatások állatcsontanyagának tanúsága szerint, az Árpád-kori falvak állatállományára — a szarvasmarha és a ló mellett — a juh és a kecske nagy gyakorisága volt jellemző.

10 (Sajnos, zavarja az adatok egyértelmű interpretálását, hogy lényegében csak az alföldi területről vannak megfigyelések.) Kralovánszky Alán számításai szerint 1:3 arányban részesedtek István-kori állatállományunkból a nagy- és a kisállatok. Ennek alapján 1,5 millió nagy- és 4,5 millió kisállattal számol.

11 Mivel azonban Árpád-kori településeink nagyobb részét a 6 Matolcsi J., 1977. 263—264. 7 Matolcsi J., 1977. 264. 8 Vö.: Rudenko, S. I. 1969. 18.; Platneva, Sz. A. 1962. 134. skk. 9 Győrffy Gy., 1977. 401. 10 Bökönyi S., 1968. 292. 11 Kralovánszky A., 1975. 286. 15