Szilágyi Miklós: A Hernád halászata (Borsodi Kismonográfiák 10. Miskolc, 1980)

vízmélységhez és a mederszélességhez alkalmazkodó kétközt (vagy egyszerűen hálónak, húzóhálónák emlegetett kishálót) Magyarországszerte mindenütt ismerték.

121 Az ilyen néven leírt, kerítőháló szerkezetű kisháló az utolsó száz évben seholsem a főfoglalkozású halászok eszköze volt. Herman Ottó — jellemző módon — ,,a szegénység kerítőhálói"-ként ír róluk.

122 Ö is, más gyűjtők is azt emlegetik, hogy a főfoglalkozású halászok kerytőiinek szegényesen és primitíven leutánzott, két ember által is használható változatai a kétközhálók. Eszerint az eszköznév is — a népi etimologizálást tükröző megfogalmazásban — a háló ,,kétkéz''-be fogását, „két ember közé" fogását fejezi ki.

123 A gyűjtési tapasztalatok általánosításában azonban nem árt az óvatosság: a kétköz nagyobb múltú eszköznév annál, mintsem „jelentésének" e népetimologikus magyarázatát perdöntő jelentőségűnek ítélhetnénk. Már a XV. században említik a történeti források, s ha a szövegkörnyezetből a háló értéke is következtethető, korántsem értéktelen, a halászati gazdálkodás szempontjából jelentéktelen eszköznek tűnik.

124 Nem megalapozatlan tehát az a feltevés, hogy a kétközháló eszköznév eredetileg más kerítőháló-félékhez hasonló jelentőségű, de attól megkülönböztethető funkciójú hálóhoz kapcsolódott. Amíg a gyalom-típusú tavi háló, illetve a lapsolónak, pirittynek, palónyának nevezett folyami kerítők részletes történetét nem ismerjük,

12

' csak ötletként fogalmazhatjuk meg: történeti következtetésekre is lehetőséget adó jelentősége lehet annak, hogy a Felső-Tisza mellékfolyóin elsősorban a folyóvízre al12

1 L. pl.: Sztripszky H., 1903. 181, 223—224; Kiss L., 1943. passim; Babus J., 1959. 69; Zentai J., 1966. 199; Gunda B., 1966. 80—81; Szilágyi M., 1973/ÍA. 12-i Herman O., 1887. 285—286. 123 V. ö.: Dankó I., 1972. 472—473. 12

4 Először az egri uradalom számadásaiban (1493/96) említenek két darab kethkezhalo-t (Kandra K., 1887. 359). Ismerték a Dunántúlon is: Kapuvár 1527. évi összeírása szerint a jobbágyok vejszékben halásztak, a nemesek viszont közhálóval („Nobilibus aquae usus, liber est retubus manualibus vulgo kewz haalo" — Takáts S., é. n. [1928] 218.) Várday Ferenc erdélyi püspök 1520—21. évi számadáskönyvében (1. Magyar Nyelv, XXII. [1926] 143—147.) 20 dénár értékkel szerepel a kethkezhalo, amikor egy társzekér 25 dénár. (További történeti adatok: Oki. Sz. 491.) 125 A gyalomra 1.: Herman O., 1887. 286. skk; Gönyey (Ébner) S., 1926. 17—18; Nyárády M., 1938. 169—170, 380—381; Morvay P., 1937. 285— 287; Balassa I., 1975. 41—42. — A lapsolóra, pirittyre, palónyára 1.: Ecsedi L, 201. skk; Szilágyi M., 1971. 288—289. 70