Szilágyi Miklós: A Hernád halászata (Borsodi Kismonográfiák 10. Miskolc, 1980)

(jóllehet több funkciójú eszköz) szintén analógiául kínálkoznék,

98 kapcsolatra mégsem gyanakodhatunk. A vidlásháló alig nagyobb, mint a patakok farkashálója, mégis ugyanazt a fogási elvet — a hajtást — és ugyanazt a munkaszervezetet valósítják meg vele, mint a nagyobb változatokkal. Az analógiák keresésekor tehát a vízrajzi viszonyok meghatározta hajtási és fogási mód egységét kell elsődleges szempontnak tekintenünk. Azt mondottuk, hogy a zsákszerű kishálók közös funkcionális jellemzője a hajtással való összetartozandóság. Hozzá kell tennünk: a hajtást — mint alapelvet — sokkalta szélesebb körben alkalmazták. Bármilyen eszközzel való halászat nagyobb eredményű volt, ha megzavarták a halakat, s kialakultak az eszlköztársítás, eszközös hajtás módszerei is (tapogatás és rekesztés kombinálása, tiszaverés stb.)

90 Most azonban nem foglalkozunk a hajtással általában, csak a csoportos hajtás és a (zsákszerű hálót helyettesítő) emelőháló összetartozóságát emeljük ki. A jég alatti hajtóhalászatnak — mondottuk — Hernádbűdön mind a meriszák, mind az őrös ernelőháló fogóeszköze lehetett. Ez utóbbi megoldásnak sokkal széleskörűbb a magyarországi elterjedése! Legrészletesebb leírásait a Bodrogközből ismerjük. Itt a vasasszákkal való téli halászat jelentette a (hernádival lényegileg egyező) akcióközösségben végzett hajtóhalászatot. Erről szólhatnak a szakot, szakos tanyákat emlegető, XVII—

XVIII. századi adatok is.

100 Ugyanígy halásztak a téli hálóval, örvössel a Sajó halászai.

101 E viszonylag pontosan körülhatárolható északkelet-magyarországi elterjedési területen túl: sporadikusan az egész Kárpát-medencéből vannak ada1)8 Banner J., 1926. 213. a Herman-közölte bodrogközi bokorhálót tekintette a csömpöly legközelebbi analógiájának. A káva és a nyél csatlakoztatásának hasonló megoldása azonban önmagában nem elegendő a kapcsolat feltételezéséhez. 99 Herman O., 1887. 317. megemlít néhány ilyen módszert. (A tiszaverésre 1. Szilágyi M., 1973/fBJ 100 Gönyey (Ebner) S., 1926. 11—16; Ecsedi I., 1934. 221; Balassa I., 1975. 41. — Egy 1620 körüli rendtartás már ilyen halászatot említ a FelsőBodrogközből (Tagányi K., 1896. I. 350—351.), csak az a bizonytalan, hogy a szák azonosítható-e a vasasszákkál, vagy — esetleg — zsákszerű volt. Ahogy a gyalmos halászatnál — mondja a rendtartás — a harmada zsákmányt adják a halászok a birtokosoknak „az téh, jég hátárul való halászatnál is szákokkal, mint az mikor falujul mennek ki az emberek (nyilván: az egész falu részt vesz a közös hajtóhalászatban!), avagy ha csak rész szerint is." M>1 M. Kiss L., 1931. 119; Eesedi I., 1934. 219—221. 5 65