Szilágyi Miklós: A Hernád halászata (Borsodi Kismonográfiák 10. Miskolc, 1980)

Kétközháló A partra kerítő, szükségszerűen csak „akcióközösségben" használható „nagyhálót" minden faluban ismerték, és egységesen kétköz(háló)nak, közhálónák emlegették. Abban is egyöntetűek az adatok, hogy a sima, leginkább 3 cm-es szemméretű hálófal tetején — kötélre szedve — esztergályozott vagy faragott puhafa úszóknak, az ajján ólmoknak, a két végén pedig villanyél vastagságú „botoknak" kellett lenniük. E „tartozékok" elnevezése azonban mindenütt alkalmi: a jellegzetes terminológiák ismeretlenek. Csak hernádnémeti adatközlőnk ismerte pl. az apacsrúd terminológiát, mások azt egyszerűen botnak, (háló)rúdnaik. nevezték. Egységes elnevezésű ugyan a kerítőháló, de igen lényegesek a nagyságkülönbségek: az 50—60 méter hosszú, és a 10—15—20 méteres hálófélét is kétköznek mondották. Az előbbivel 6 embernek kellett együtt halásznia, az utóbbival — szükség esetén —ketten is elboldogultak. Hogy milyen méretű kerítőhálóval halászhattak, elsősorban a bérleti viszonyok következménye volt. Célszerű tehát, ha ezt figyelembe véve tekintjük át a kétköz-változatokat (19. kép.) Az 50—60 méteres (és 2—3 méter „mély") kétközzél rendszeresen halászó bőcsiek és hernádnémetiek jól szervezett „akcióközösségben" dolgoztak. Négy helybeli gazda (Gyüker András, Gyüker Sámuel, Gyüker János és Kiss Mihály) bérelte a gróftól a bocsi vizeket. Mások szerint — valamikor régen — ők négyen meg is vették a halászati jogot, ami (a jogi viszonyok ismeretében) nem lehetetlen, de nem valószínű, övék volt a kétközháló és a ladik fele is, de maguk nem halásztak, hanem hat napszámos sorsú halászt fogadtak fel, akik hetente egyszer-kétszer „húzták még" a vizet (20. kép.) A kétközzel fogott zsákmányból mind a tízen (tehát a négy gazda és a hat halász) egyenlően részesedtek. Halászaiknak ingyen halászjegyet adtak a bérlők, ami csempellyel, horoggal, általában minden kisszerszámmal való egyéni halászatra is jogosított. Az így fogott halból semmivel sem tartoztak a gazdáknak. A halászjegy ingyenességét azért hangsúlyozták adatközlőink, mert pénzért (évi díjért) is lehetett jegyet kapni a bérlőktől. Ilyen kisszerszámos halászok is voltak Bőcsön, „igazi" halásznak viszont csak az a hat ember számított, akik a gazdákkal voltak „felestársak". A halászcsapat volt tagjai — akik adatgyűjtésünkkor is halászok (csempelyesek) voltak, s a baráti (olykor sógorsággal „szentesített") kapcsolatukat is megtartották — utoljára 1947/48-ban halásztak együtt. „Akkor vették el Gyüker András bácsitól a jogot"; azóta nem lehet kétközzél halászni. Hernádnémeti adatközlőnk em42