Szilágyi Miklós: A Hernád halászata (Borsodi Kismonográfiák 10. Miskolc, 1980)

nem az „étrend" változatosabbá tétele kedvéért alkalmilag. Némiképp fellendítheti a kosarazást egy-egy rendkívüli alkalom, amikor nem kell keresni a megfelelő partszakaszokat, a halak természetét sem kell ismerni, csak a felkínálkozó lehetőséggel kell élni. A század első évtizedeiben rendszerint májusban „fogták el" a Bársonyos vizét, hogy a vízimalmokat javíthassák. A víz ilyenkor leapadt, s az iszapos pocsolyákban vergődő halakat kosarakkal könnyen kiemelhették (Belegrád). Az áradás visszahúzódása után a kiöntések tocsogóiban maradt halakat szintén kosarakkal fogdosták össze az asszonyok, gyerekek (Gesztely). Kenderáztatáskor az egyébként is kábult halak fogásával játszódtak a gyerekek, amint azt több helyütt emlegették (Hernádbűd, Hernádcéce, Vizsoly). A kosarazás — mint fogási mód — csak az olyan vizeken válhat viszonylag jelentőssé, melyeken egyéb eszközök rendszeres használatára alig van lehetőség. A Hernád-völggyel szomszédos területen, a Zempléni-hegység belsejében települt falvak — Árka, Baskó, Mogyoróska — lakói pl. gyűjtésünkkor nem is tudtak más, hasonló eredményességű halfogási módról (2—3. kép). A gyerekek mellett — akik gyakrabban „szórakoznak'' halászattal — esetenként felnőtt férfiak is felkeresik az apró patakok kiszélesedő, mélyebb helyeit, melyeket tónak emlegetnek. Többen mennek, és a parti bokrok, lyukak, kövek közé húzódott halakat félkörben körülkerítik a kosarakkal. Elzárva a menekülés útját, botokkal kezdik ütni a vizet, hogy a halakat megzavarják. Ha a kasnak ütődik egy hal (vagy csupán gondolják, hogy arra menekült), megemelik, s kicsorgatják a vizet. Egy főzetre való halat összeszedhetnek, ha szerencséjük van, s az alkalmi próbálkozás amúgy sem kerül külön fáradságba, hiszen akkor halásznak, ha kint dolgoznak a földeken, s pihenés közben felfedezik, hogy hal van a tóban. Több községben a baltát is számon tartják alkalmi halfogó eszközként: az áttetsző jég alatt, a sekély vízben jól látható halat kábítják el a jégre mért ütéssel, majd a j'eget kivágva veszik ki (Sajóhídvég, Hernádbűd, Vizsoly). Az időjárás függvénye ez a fogási mód, így a gyerekek (ritkábban a felnőttek) próbálkozása nagyon is alkalomszerű. Tapogató A csonkakúp alakú, fűzvesszőből sűrűre fonott, alul-felül nyitott vesszőkosár kizárólag halfogó eszköz. Formailag azonos (vagy hasonló) ugyan a csirkeborító, s alkalmilag ezt is felhasználhatják tapogatós halászatra, rendszerint mégis más eszköz tölti be a tapogató, illetve csirkeborító szerepét. 2ü