Lajos Árpád: Nemesek és partiak Szuhafőn (Borsodi Kismonográfiák 8. Miskolc, 1979)

„NEMESEK" ÉS „PARTIAK" SZUHAFÖN Borsod megye északi szegélyén, a Sajó folyótól északra, cserjeés erdőövezte dombok közt szelíd kis völgy húzódik végig: a Szárazvölgy, ölében a jelentéktelennek látszó, de esős időben könnyen megáradó Szuha patakkal. E völgy mentén egészen sűrűn, egymástól 3—4 km távolságban kisebb-nagyobb (500—700 főnyi lakosságú) falvak húzódnak: Szuhafő, Zádorfalva, Alsószuha, Dövény, Jakfalva, Felsőnyárád. Volt fészkei régi földesúri hadaknak, akiknek jórészt ma is élő leszármazottai — nemesi eredetük tudatában és gazdasági helyzetüknél fogva szinte napjainkig — elkülönültek a nem nemesi eredetű lakosságtól. Az említett falvak közül a lakosság elkülönülésére kitűnő példa Szuhafő község, a régi nemesi származású, úgynevezett derékiak vagy derekasiak

1 és az általában szegényparaszti partiak

2 részben egyező, részben eltérő néprajzi megjelenésével, a társadalmi elkülönülésnek oly jellemző példáival, melyek paraszttársadalmunk változó életére is sajátos fényt vetnek. Szuhafő és határa jellemző példa az észak-borsodi tájak gazdasági-földrajzi adottságaira. Dombos, részben nyílt, részben erdős, cserjés vidék, kedvező éghajlattal. Jól megterem a búza, rozs, árpa, zab, a kapások és takarmánynövények. A községnek van jól tenyésző erdeje, nemcsak a faikitermelés, cserhántás, gyűjtögetés lehetőségeivel, hanem vadállománnyal is. A termelés sokoldalú feltételei megvoltak és megvannak ma is. A talaj részint agyag, nagyobbrészt sárgaföld, melyet a szuhaiak nyiroknak neveznek, de van kövecses (kavacsos) talaj is. Földmívelésre, állattenyésztésre alkalmas vidék, emberi letelepülésének története a messze századokba nyúlik. IIa Bálint és Forgón Mihály történeti kutatásaik során a XII. századig vezetik vissza e völgység településtörténetét.

3 Megállapításaik szerint az Árpád-kor eleji Ajtonyi-nemzetségnek az Alföldről északra került egyik ága itt, a Szuha-völgyben talált otthont, ahonnét nevét is kapta (SZUHA

Yak). A Szuhayak a völgy alsó szakaszán települtek le Zádorfalvától Felsőnyárádig, sőt, eljutottak a Rima völgyébe is. A XV. századtól kezdve Szuhafő megszállására is van írásbeli adat. A jobbágytartó Szuhayak letelepedését követték a századok folyamán a BARTÓKok, LENKEYek, CSISZÁRok, HUBA Yak, JÁRDÁNHÁZYak, CSÁSZÁRok, NAGYok, PALLISok (későbbi nevükön: PAISok), BARNÁk, DEMÉk, VATTAYak, ÜJVÁRYak, FAR- n