Lajos Árpád: Nemesek és partiak Szuhafőn (Borsodi Kismonográfiák 8. Miskolc, 1979)

2. kép. Faluderék látképe (valamennyi kép Lajos Árpád felvétele) KASok, BECSYek (későbbi nevükön: BOCSYak), LÓCZYak, akiknek leszármazottai férfi-, ill. női ágon nagyrészt ma is élnek, mint Szuhafő „nemesei"/

1 A „parti" szegényparasztok kutatásával, a DEMETERekkel, ANTALokkal, BARASÖkkal, VARGÁkkal, KOCSISokkal, KISZELYekkel, KÓSokkal, TÉGLÁSokkal, hátrányban vagyok. Demetereket és Antalokat mutat ki IIa Bálint, mint régi jobbágyokat, — de őket is csak Alsószuháról —, a Gömör megye című könyvében. Az Antalokról van helyi élő adatom. 1954-ben említette Antal István szuhafői szegényparaszt, hogy családja régi zsellércsalád. Nagyapjával, Antal Lászlóval, mint 20 éves legénnyel történt, hogy egy erőszakos katonatoborzáskor a pandúroktól a falu Alvége felé eső parti részen lakó nemesi FARKAS-had portájára menekült. Ide már nem követhették, mert a nemesi porta területe sérthetetlen volt. Szuhafő ma 478 lelkes kis község, mely részint csoportos, részint soros település képét mutatja. Jelen leírásom itt következő sorrendjéhez gyakorlati célból ragaszkodom. Hogy a jelen község képét könnyebben áttekinthetővé tegyem, a faluderéktól indulok ki, s innen haladok kifelé. A történeti sorrendet fordítottnak tartom. Véleményem szerint a parti rész, s általában a periférikus részek hamarább alakultak ki. Ezt az alábbiakban bizonyítani igyekszem. A derék a falunak északnyugattól délkeleti irányban húzódó központi szakasza (2. kép). A patak két partján terül el. Házai sorosan következnek egymás mellett. Századunk elején nagyobbrészt