Lajos Árpád: Nemesek és partiak Szuhafőn (Borsodi Kismonográfiák 8. Miskolc, 1979)

„Pattogatott kukorica de kemény, A zádori bíróu lánya de kevély. Hogyne volna kevély a bíróu lánya, Szuhafőüről lovon járnak hozzája." Télen lovas szánon viszik a lányokat. Előfordult, hogy virtusból nyáron is volt aki megszánkóztatta őket. (Dolgozatom elején, a VATTAY-családról szólva megemlítettem VATTAY Rafust, ezt a kevély, pazarló nemest, akinek ez a mulatság hat jó lovába került). 30-as. 40-es éveinkben szokásba jön az éjjeli zene. Ma már nincs egy nemesi kislány, aki ne kapna udvarlójától szerenádot. A partságiak nyári szórakozásai közt ma is legkedveltebbek a dalos séták. Ezekben élen járnak a lányok, de a legények is kiveszik a nótázásból részüket. A lányok széles sorokban mennek elöl. összekarolva ringatóznak. Utánuk a legények. Lassú, de hangos nótázásuk lehangzik a derékra. ,,Nem az a jóu gazda, kinek hat ökre van, Csak az a jóu gazda, kinek szeép lánya (fia) van. Minek a hat ökör rongyos istállóuba, Ha nincsen szeretőüm magam falujába ..." A legények is mondják ám a magukét: „Ugat a szomszédasszony kutyája, Haragszik rám a szeretőüm annya, Mentül jobban haragíjja magát Antul jobban szeretem a lyányát..." Akad egy-két ügyes legény, aki húzós harmonikaszóval kíséri a sétát. Megtörténik, hogy sétájuk olykor a derékban folytatódik, ha hosszabb utat akarnak megtenni és körüljárják a falut. Itt azonban már csendesebben mozognak. Kitérnek a derekasi fiataloknak. Sétájuk végső pontja rendszerint a pást, szabad térség a felső parton. Itt megy az ördögmotollázás és a körtánc. Az ördögmotolla primitív körhinta. Leásnak egy fadorongot, s jól ledöngölik körülötte a földet. A dorong tetejébe jókora szöget vernek, erre egy ócska kereket illesztenek. Ebbe kapaszkodnak és egymást tolva, körben hintáznak legények, lányok. A lányok körtánca, a karajozás, hátul derékban összefűzött karral megy. Maguk a lányok nótáznak rá, lépegetnek, lippentgetik a lábukat, vagy gyors, csúsztató lépésekkel körbeszökdellnek. Nótázásaikban leányságukat dicsérik: „Eédésanyam, most vagyok széip időbe, Most vagyok a tizenhatodik évbe. Kár volna meég engemet férhe adni, Róuzsa helyett bimbót elhervasztani."