Lajos Árpád: Nemesek és partiak Szuhafőn (Borsodi Kismonográfiák 8. Miskolc, 1979)
kezdi: „Mennyi szőülőt loptál?" „Hova tetted?" A zsivány vall. Két kiló szőlőt lopott, s a padlásra tette. Ekkor a bíró választ egy hajdút is. Kiszabja a büntetést. A zsivány a deres hátára dűl és a hajdú aszerint, hogy ítélkezik a bíró, elveri a fenekén a port. Ezután a fent leírt módon elölről kezdik a játékot. Megtörténik, hogy játszás közben nemes gyermek parti lánygyermekhez közeledik. A többi derekasi gyermek ezt észreveszi és megrója: parti pecérkéjének csúfolja. Az iskolás gyermekkor után a tegeződés egyoldalúvá kezd válni. Ebben nagy szerepe van a nemes szülőnek: kezdi szoktatni a parti gyermeket a magázásra. Az iskolából kikerült parti legényke vagy kislány legtöbbször tudja, hogy kell szólítania derekasi volt iskolatársát (Béni fiatalúr, Póli kisasszony). Ha erről elfeledkezik, emlékeztetik rá a derekasi szülők: „Nincs meég itthol a kisasszony" — vagy: „Beszeelj a fiatalúrral!" Az ifjúkor már kialakult különbséget mutat. Vasár- és ünnepnapokon a templom körül és a templomban más helyet foglalnak el a fiatalok. Közvetlen a beharangozás előtt már külön állnak a derékiak, külön a partiak. A nagyobb nemesi család legényei, leányai mindjárt bemennek a templomba. A fiatal legények, serdültebb lányok már nem mennek fel a kórusokra (karzatokra), hanem mindenki a szüleinek a templomszékébe kerül. Ha úrvacsoraosztás van, az első sort a nemesek tartják. Ha parti előrelép, hátrahúzzák, vagy hátratolják. A templomi szertartás után kijőve, a nemes férfiak még egykét percet a templom előtt töltenek rövid beszélgetéssel, a partiak mindjárt hazamennek. A szórakozás, mulatozás, udvarlás általában külön játszódik le. A nemes legények elvétve kerülnek a partiak közé, de fordítva ez nincs meg. Pihenő, szórakozó alkalmakkor a faluderék inkább a nemeseké, a partság a partiaké. A partiak inkább csak átmenetileg jelentkeznek a faluderékban, ha hosszú, vasárnapi sétákon körüljárják a falut. Udvarlásban, szerelemben más formát mutatnak a derékiak és a partiak. A deréki lánynak deréki udvarlója, a parti lánynak parti szeretője van. Elég példát hallottam arra, hogy deréki legény megkörnyékezett parti lányt. Az udvarlásból azonban nincsen házasság. (Erre még kitérek.) A derékban álldogáló, vagy a ház előtt üldögélő nemes szülők csendes beszélgetés közben elgyönyörködnek a nemes fiatalokban, akik páronkint sétálgatva, nótázás nélkül szórakoznak. Gyakran kisétálgatnak a faluból, vagy a legények a csinos szekerekbe fogatnak, ráültetik a lányokat és kikocsikáznak velük a környékre. A század elején még igen szokásban volt az udvarlás lóháton. Vagy ide lovagoltak más falusi legények szuhafői lányoknak udvarolni, vagy a szuhafői nemes legények mentek lovon udvarolni a környék falvaiba (Zádorfalva, Imola, Naprágy). Nóta is termett a lovon udvarlásról: