Lajos Árpád: Nemesek és partiak Szuhafőn (Borsodi Kismonográfiák 8. Miskolc, 1979)

kodnak. „Latastóul vakulásig kellett dóugoznónk". „Bizon meddóugoztónk azér a kis pézér száz tetőüvel, kedves!" (Száz tetővel = százszorosan). Az árenda nyomait őrzi a felesbe kivett föld. A kibérlés több holdra szól. A felesbe vett föld megmunkálása mellett a parti köteles még holdanként négynapi ingyen munkát végezni (kaszálás, kapálás). Mintha csak a régi zselléridők robotjai támadnának fel. Ha kapásföldet vesz ki a parti, megkapja a terméshozamnak a felét, vagy harmadát, aszerint, hogy a magot a parti adja-e, vagy a nemes. A partinak járó gabonamagvakat a nemes elcsépelteti saját csűrje mellett a magáéval. A parti a szalmát is megkapja, vagy ha van ebben valami feleslege, eladja a gazdának. A magvak hazavitelére megkapja a szekeret. A szőlőjén külön dolgozik a nemes, külön a parti. Ha aztán szüretre kerül a sor, a munka nehezére, a puttonyozásva fogad fel partit. Általában a nemes férfi füvet kaszál, kapál, szénát gyűjt, a nemes nő kapál, segít a szőlőmunkában. Az aratás nehéz munkáját inkább a parti végzi. A század derekától kezdve azonban már egyre több nemesi család műveli földjét saját maga is. Különösen a szántás munkája az, amit fokozatosan átvesz. Aratni kevés nemes arat. A felszabadulás előtti években, s az azt követő években már a középparaszti nemes képviseli a kulákkal szemben a többséget. Erdei munkát, uradalmi erdőkben favágást és cserhántást századunk elején vállalt a nemes is. De a parti erősebb munkaérték. Míg a nemes egy hét alatt kitermel 20—25 m

3 fát, a parti meggyőzi a 30-at. Szénégetéssel y — mint említettem —, csak a parti foglalkozik, nemes nem. A női háziiparban a partiak felülmúljék a nemeseket. Fonóház a nemeseknek nincs, csak a partiaknak. A nemes lányok, asszonyok évszázadok óta családi körben fonogatnak. A kender megfonására fogadnak parti nőket is. Egy-egy darabért, mely jelent nyolc pászma fonalat, 1—1 kg zsírt, vagy 3 kg lisztet adnak. A kisipar a községben nem számottevő. Csak ebben a kicsiny községben jelentkező igényekhez van szabva. Kerékgyártó van nemes is, parti is. Mindkét rétegnek dolgozik mind a kettő. Van a falunak cipésze nemes is, parti is. Dolgoznak mindkét rétegnek. Van egy szabó, ez nemes. A falu kovácsa cigány. Egyéb kézmíves iparos nincs. Építő iparos Zádorfalván van. A falu szegénységének, a partiaknak a cserjés, erdős környék nyújt alkalmat gyűjtögetésre, a kisebb vadfogásra. A nők, gyermekek szedegetik a csirkegombát, tinóragombát, gelyvagombát, Szentgyörgy-gombát, a csuprosat, kékhátyú gombát. Nagy keletje van a vadgyümölcsnek, melyet ők vadókának neveznek (vadalma, vadkörte, vadszilva, mely nem más, mint kökény, csipkebogyó. Van kevés vadcseresznye is). A gyűjtögetéshez tartozik a suskázás, vagy suskaszedés. Ilyenkor a cserfa gubacsát (suskáját) szedegetik össze. A gyűjtögetésből pénzelnek egy kicsit. Inkább a vadókát fogyasztják el, a gomba nagy részét eladják. Megveszik a nemesek. \35