Lajos Árpád: Nemesek és partiak Szuhafőn (Borsodi Kismonográfiák 8. Miskolc, 1979)

10. kép. Antal—Kós-ház, Felsőpart töreket tartják itt. A vetett takarmány és a széna felnyúlik egészen a csűrtorokba. Ez már egy padlásszerű hely, melynek padlózatát vastagabb ágak alkotják. A csűrtorokba ér a rozsszalma is. Nyáron, enyhe időben a csűrben szokott meghálni a ház férfinépe. A tűzifát vagy hátul az udvarban tartja a gazda, vagy külön kis fásszint épít neki hátul a portán. A ház padlásán szárad a ruha, a kisebb szövőszékalkatrészeken kívül ide kerülnek régi, ma már nem használt tárgyak: régi edények, fakulacsok, régi pálinkatartó fahordócska (berbenke), itt áll a szőlő, száraz zsákban dió. A padlás egyúttal füstölő is. A tűzhely vascsövét áttört résen idáig vezetik fel. Itt tartják a füstölt húst, szalonnát, kolbászt is. Különleges szerepe van a kocsiszínnek. Ebben a nemes paraszt a parádés szekeret, az ún. csinos szekeret tartja, melyet kirándulásra, vagy ünnepélyes alkalmakra (nemesi lakodalom) használ. A porta legtöbb helyen léccel van elkerítve. Kis és nagy kapuja van lécből és deszkából. A kis kapu két félfájának teteje néhol gömbölydeden, bálványszerűen van kifaragva. A porta hátsó kerítése inkább vesszőből font pacsit. A parti ház főtípusa háromosztatú, vertfalú. Van még két-három zsúpos tetejű is (10. kép). A mestergerenda be van építve, vége nem látszik ki. A parti hajlékba — a kis udvar felől — a középső helyiségen, a pitarorx át megyünk be. A pitar felett néhol még sza28 badkémény van. Egyik oldalt az utca felé esik a ház, míg vele