Lajos Árpád: Nemesek és partiak Szuhafőn (Borsodi Kismonográfiák 8. Miskolc, 1979)

újonnan épült téglafalú épületek ezek, cseréppel fedett, nyerges tetőkkel, oszlopos tornáccal. Négy-öt, sőt sok helyen hat helyiséggel bíró hajlékok. Szalagszerű belsőségeik a Szuha folyására merőleges irányban jutnak, végeikben egy-egy csűrrel. A derék házai, homlokzataik a Szuha két partján szembenéznek egymással. A falunak ez a központi szakasza két híd közé esik. Az Alsófaluhid az Alvéget zárja le, a Felsőfaluhíd a faluderék és a Felvég között egy szabálytalan Y-alakú elágazás tövében van. Az egyik elágazás nyugatra mintegy folytatása a deréknak, a másik erősen délnyugatnak fordul. Mindkét ág lassan dombnak kapaszkodik és vezet a faluból kifelé. Ezen ágak mentén helyezkednek el azok a — túlnyomórészt új típusú — házak, melyeknek elrendezése átmenetet alkot a perifériák csoportos települése felé. Ezt az átmenetet a Felvég képe különösen a délnyugati elágazáson mutatja, a Csiszár-szögben és ennek közvetlen környékén. Itt a felső hídról délnyugatra kanyarodó ág ismét kettéágazik, kisebbik ága S-alakban nyugatra hajlik, míg a másik merészen délnek fordulva erős emelkedéssel kapaszkodik a község déli dombjaira, a partságra. A Csiszár-szög

5 és közvetlen környéke házai részben egymás mellett, homlokkal kifelé helyezkednek el, részben ferdén vagy oldalukkal az utca felé fekszenek. A községbe északnyugat felől belépő Szuha patak déli partján láthatók. Visszatérve a falu felső hídjához, a faluderéktői nyugati irányban folytatódó ágon, vagyis a Szuha északi partján, a lassan felfelé emelkedő utcán, újabb építésű, kisebb házak, s egy régi típust mutató kis nemesi ház közelében egy-két tornácos, nagyobb nemesi ház vonja ma- 13