Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

adnak. Egy háznál 20—25 darabot is festettek a lányok, asszonyok, amiből a lány udvarlója kettőt, a többi fiú egyet-egyet kapott. A főtt tojásokra gyertyafaggyúval rajzolták a mintákat, szalmaszál segítségével. Általában a virágos motívumokat kedvelték, de geometrikus minták is voltak. A rajzolás után a lehűtött tojást színes festékbe tették és vagy 20 percig áztatták. Amikor kivették és megszárították, késsel levakarták a faggyút, s alatta fehéren megmaradt a rajzolt minta. Ezután a tojást szalonnával vagy vöröshagyma héjával dörzsölték be, hogy fényes legyen. Minta nélküli, egyszínű hímeseket is készítettek úgy, hogy a festéket házilag állították elő. A barna színt a vöröshagyma megfőzött héjából nyerték, de krepp-papír áztatásával is szép színeket kaptak. A legényeket és a férfiakat öntözködés után le is ültették, enni- és innivalóval kínálták. Húsvét harmadik napján a lányok és asszonyok csoportosan jártak locsolkodni. A legényekkel ellentétben nem mondtak verset és csak vízzel öntözködtek. Jellegzetes tavaszi szokás volt a májusfa állítás. A Hegyközben május első vasárnapjára vagy pünkösdre virradó éjszaka állítják a májusfát, illetve zöldágat (Pf.). A legények csoportosan lopták a jávor-, juhar- vagy hársfát és régebben minden lány kapujába állítottak. Ha udvarolt a lánynak, színes papírszalagokkal is feldíszítette a legény. A magas, legallyalt fának csak a tetején maradt egy „szép karika, olyan, mint egy alma". A fát kerítésoszlophoz, kapufélfához kötözték, s a legények rendszerint alatta éjszakáztak, nehogy mások elvigyék. A legények másnap bort kaptak a májusfáért. Pünkösdkor már mindig kihajtott a csordás és a kondás, s ilyenkor a reggeli kihajtás során szedte össze a pásztor felesége a csak számukra készített lekváros, túrós, kásás vagy káposztás lángost, kalácsot és kürtőst. A lángosadás szokása napjainkig él. Medárd nap (június 8.) időjósló. Ha ezen a napon borús, esős idő van, akkor negyven napig esik az eső. Szent János napján (június 24.) szentelték a katolikusok az ún. tisztesfüvet, melynek gonoszűző erőt tulajdonítottak. Az őszi névnapok közül hiedelmekben leggazdagabb András napja (november 30.). Ezek mind a férjhezmenéshez kapcsolódnak. Általános szokás volt, hogy a lányok kukoricával, kendermaggal dobálták meg a házak ablakát, s ha kiszólnak — ,,Majd elmégy" vagy „Menj férjhez" — az a közeli férjhezmenetelt jelenti. Széphalomban és Mikóházán a legények álarcot öltöttek, kifordított bundát vettek magukra, s kolompolva végigjárták a falut. Ahol eladó lány volt, bekiabáltak az ablakon: „Odaj se odaj" (menj férjhez, menj). Filkeházán az ablakba dobott kendermagot a lány férfinadrággal letörölte és feje alá rakva megálmodta, hogy ki veszi majd feleségül. A jövendőbeli személyét tudhatták meg a lányok a derelyefőzéssel is. Tizenkét papírdarabra fiúneveket írtak, dere- 96