Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

A hegyközi népviselet egyes darabjait vászonból vagy vásárolt anyagokból a lányok, asszonyok varrták, más részét — elsősorban a felső ruházatot — sátoraljaújhelyi szabóktól, szűcsöktől vásárolták. Területünkön, viszonylag sokáig fennmaradt a hagyományos népviselet, az elzártabb Pusztafaluban és Füzérkajatán csak az 1930-as, 40-es években vetették le. A továbbiakban a századforduló és az 1900-as évek első évtizedeinek — főbb vonásaiban egységes — hegyközi népviseletét mutatjuk be. Adataink Pusztafalu, Füzér, Füzérkajata, Filkeháza, Mikóháza, Kovácsvágás, Nagyhuta, Nyíri, Füzérkomlós, Pálháza, Alsóregmec, Rudabányácska falvakból származnak. A gyerekek 4—5 éves korig nemre való tekintet nélkül viganóban jártak. Ekkortól kezdtek a kislányokra ingvállat, alsó szoknyát és kis szoknyácskát adni, lábukra egész cipőt húztak. Hétköznap az elhasznált ünnepi ruhát hordták és mezítláb jártak. A kisfiúk a századfordulóig vasárnap vászon nadrágban és kabátban jártak, akkortól kezdve vásárolt nadrágban, ingben, kabátban és egész cipőcskébe mentek a templomba. A lányok és fiúk 12—15 éves kortól kezdtek komolyabban öltözködni, a család vagyoni helyzetétől függően. A nők legalsó ruhadarabja a házivászonból készült, két vagy három szélből varrott pendel, pendely, vagy ingajj (F.), amit korccal rögzítettek a derekukra. Az ing melle és háta vászonból, ujja gyolcsból készült. Nyakát gallérozták, vagyis beszegték. A fodros ingujj bő, rendszerint 30 cm hosszú (42. kép). A pendelyre vették a 3—4 alsószoknyát, melyet csíkos parkettanyagból, kartonból, flanellból, gyolcsból készítettek. A felső szoknya — amit általánosan kabátnak neveztek — fehér, zöld, kék vagy piros alapú, kázsmír rózsákkal s ezt anyaga után Pusztafaluban tibet vagy dibet kábáiként is emlegették. A fiatal lányok felső ruháikat fehér gephímzéses anyagból is varrták. Általában az élénk színeket kedvelték. A szoknya dereka keskeny gallérba foglalt. A felső szoknyát ráncolták, alját 5—6 cm szélességben fekete bársonnyal szegték. E fölé 15 cm magasságban 2—3 sor kék vagy zöld színű taftszalagot varrtak. A szoknyára elöl a fiatalabbaknál fehér vagy világos selyem, az idősebbeknél fekete klott vagy kékfestő kötő került. Alján húzott vagy rakott fodor, szegélyén csipke vagy bársony díszítés volt. A világos kötényeket sokszor hímzett virágokkal is díszítették. A kötény szalagját hátulról előre vezetve, a hason kötötték meg. Az egyszerű házivászon surcot csak hétköznap hordták. Az ingre vették a derékban öv alatt húzott, ujjatlan női mellényt, a derekast (F., Pf.). Szlovák elnevezése: lajbík (F.), lajbiöka (Nh.), lajbicok (Ar.). Anyaga az alkalomtól függően fehér siffon, kazsmír vagy fekete lüszter selyem házivászonnal bélelve. Elejét és hátát sárga, zöld, kék és piros színű cérnával varrt virágmotívumok, ún. nyargalásos rátétek, cikcakkos vonalak és hullámvonalak díszítet- 74