Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

ték. (43. kép). Elöl gyakran porcelángombbal záródott. Alján nem ritkán bársonyszegés volt. Pusztafaluban a mellényt zsinóros derekas lajbinak is nevezték. A lányoknál és a fiatal asszonyoknál általánosan elterjedt volt a háromszög alakú nyakbavaló kendő, amit a derekas fölött, a mellükön keresztbe véve, hátul megkötve viseltek. A lányok rendszerint fehér siffon kendőt hordtak, amit színes, lapos hímzésű virágfüzérrel, a szélén pedig széles csipkével, horgolással vagy gépi hímzéssel díszítettek. Kedvelték a fekete és élénk színű nagy virágos, gépi hímzésű, rojtos selyemkendőket is. Ujjas női felsőruha volt a sűrű zsinórozással díszes, bélelt szerviánka (Pf., F., R.), vagy vizitka (M.), aminek szegélyét bárányprémből, esetleg vidraprémből készítették újhelyi szabók. Hidegebb időben hordták az egyszerűbb ujjas lajbit is (44. kép). A lányok ünnepi öltözékéhez tartozott a fehér gyolcsból készült, apró virágmotívumokkal hímzett, körben horgolt vagy csipkézett zsebkendő. Sarkosan összehajtva, a kezükben tartották. Nyakukban a lányok ujjnyi széles pántba foglalt, géppel hímzett fehér fodrot, ún. nyakacskát (F., M., Pf.) viseltek. Erre került a több soros galáris, (F., Pf.), amit rózsás szalaggal kötöttek össze. A lányok egy ágba fonták hajukat, a fonat végére még színes szalagcsokrot is kötöttek. Az 1920-as évektől kezdték két ágba fonni 42. kép. Fiatalasszony ingvállban és csipkés kendőben. Pusztafalu. 75 Tagán G. felv. 43. kép. Női viselet. Pusztafalu. Tagán G. felv.