Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

25 8. kép. Szerszámnyél készítése faragószéken. Kovácsvágás. Petercsák T. felv. 7. kép. Tűzifa hazahordása háton. Nagyhuta. Szabadfalvi J. felv. tak. Fenyőfacsemeték ültetésénél a jobb talajba karácsony fény őt a kavicsos területre lucfenyőt, a köves oldalakba pedig erdei fenyőt vagy fekete fenyőt tettek. Asszonyi munka volt az erdei gyalogutak és kocsiutak tisztítása, sarabolása is. A közbirtokossági tagok jelentős pénzkereseti forrása volt a joguk után járó fa egy részének eladása. A szálfában vagy ölfában megkapott részesedés mellett gallyfából minden gazda beszerezhette a család teli tüzelőjét, így a haszonfát értékesíthette. Puszafaluból Füzérkomlósról, Nyíriből, Füzérkajatárói, Nagybózsváról, Pálházáróí es Kovácsvágásról Sátoraljaújhelybe hordták az ölfát a piaci napokon. A városiak a fapiacon szerezték be a téli tüzelőt. Ha itt nem fogyott el a fa, vitték egyik utcából a másikba. Piacra csak tűzifát hordtak, a haszonfát ún. cégek vették me* De általános volt, hogy a gazdák a fátlan bodrogközi, sőt tiszántúli talvakba szekereztek az épületfával. Pénzért árulták vagy terményert, életért cserélték még az 1950-es évek elején is főleg a kovácsyagasiak. A háború utáni „cserevilágban" a fával együtt gyakran faeszkozoket - szénvonót, tilót, gereblyét -, sőt gyümölcsfélét is hordtak, amit búzára, árpára, kukoricára cseréltek. A szekér megrakasanál a szebb, egyenesebb fát tették felülre, „szebbel színeltek hogy jobban mutassék . . . , akkor hamarabb megvették". Tűzifát ritkábban vittek eladni a Bodrogközbe. Egy szekérre 10—12 mázsa ölfat is felraktak, s ezt 1—2 mázsa búzára cserélték. Elsősorban Pacin Karcsa, Karos, Bodroghalom, Cigánd, Ricse, Tiszakarád falvakba jár-