Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

6. KENDERMUNKA, NÉPVISELET A hegyközi parasztságnál még a két világháború között is általános volt a fonás, szövés, a legtöbb faluban csak az 1950-es években szűnt meg. Az asszonyok maguk állították elő a ruházkodáshoz, háztartáshoz és a gazdálkodáshoz szükséges vászonneműt. A kenderföldek minden faluban kívül estek a vetésforgón, s mindig azonos helyen termesztették. A kenderföld földrajzi névként is gyakori. Amelyik családnak nem volt kenderföldje, onnan az asszonyok és lányok a Bodrogközbe jártak kendert törni, s a részesedést otthon dolgozták fel. A kendernek jól megdolgozott föld kell. Az alaposan megmunkált földet vetés előtt háromszor megszántják és beboronálják. A kendermagot mindenki maga termelte. Kézzel vetik, rendszerint áprilisban. Amikor a virágos kender szép sárga, akkor mentek nyőni. Rendszerint aratás után végzik az asszonyok. Több kenderszálat összefogva, tövestől húzták ki a földből, s leverve róla a földet, kévébe kötötték. Áztatásig az udvaron, kertben tárolják. Áztatáskor hat kévét szalmakötéllel egybekötnek, s a patakba vert karóhoz kötik sorban, majd kövekkel, farönkökkel, iszappal lenyomtatják. A kenderre megkülönböztetésül jegyet (Fre.) kötnek, vadvirágot, szalmacsomót, raknak a karó végébe. A virágos kendert általában 10 napig, a magvast két hétig áztatják, ezalatt a rost megfehéredik. A kihányást férfiak, asszonyok végzik. A kévéket megoldozva alaposan megmossák, s szekéren hazahordják. A kertben a kévék alját széthúzva, sorban felállítják száradni. Jó időben néhány nap alatt megszárad, de borús napokon gyakran mesterségesen is szárították. Pusztafaluban a kemencében vagy a nagy suton szárították a kendert, de gyakran a kerti aszalókba is befűtötték, s a léckára rakva szárították. A száraz kendert rögtön megtilolják az asszonyok az udvaron. Egy fél kévét vesznek kézbe egyszerre, ezt maroknak hívják. Húsz marokból van egy kita (Fre.). A pazdernyától megtisztított markokat egyenként összefonják, majd továbbdolgozásra az egészet csomóba kötve elviszik a tó'rőbe (Fre.) vagy küjübe (Fh., P.). Nyíriben, Füzéren házilag készített fakalapácsos kótissal törik meg. Otthon kirázva, a csomókat megöcsölik az ó'csöíön vagy ó'csó'lZőn (P., Fh., M., Fre.). Ezt a munkát Pusztafaluban ágyazásnak is mondják. Kétfajta 69 öcsötöt — nagyoló és sűrű vagy pátyoszoló öcsötöt (Fh.) — használ-