Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

nak. Ami a nagyoló öcsötben marad, abból fonják a csepüfonalat, ami a sűrű öcsötben, abból lesz a pátyosz. A kézben maradt szöszből fonják a legfinomabb fonalat, a szálat. A megtisztított szöszt fonásig koszorúba kötve, tiszta helyen, ládában tartják. A fonást novemberben kezdték, s az januárig, februárig eltartott. Az 1920-as, 30-as évekig csak az egytalpú guzsolyt használták. Ekkor terjedt el a fiatalok körében a kerekes guzsoly. A guzsoly felső részére, a soíóra az asszonyok egyszerűbb szalagot kötöttek, a lányok azonban piros pántlikát. Ezzel rögzítették az egy kötet szöszt vagy csüpűt. A fonalat orsóra (arsóra — Fh., Fra.) pörgetik, ami a kézi fonásnál nagy ügyességet kíván, mert ettől függ a fonal minősége is. Egy este átlag egy orsóval fonnak. Egy marokból van egy kéziorsó fonal, de a kerekes guzsoly orsójára rámegy 3—4 marok is. A fonás a Hegyközben is a társasmunkák közé tartozott. Az 1930-as évekig a közös fonó járta, külön fonóházat béreltek a lányok és az asszonyok. Rendszerint egy szegényebb, egyedül élő öregasszonynál tartották a fonót. Mindenki adott egy-egy marok kendert a fonósgazdasszonynak, a lányok, asszonyok peírót, krumlit, kukoricát, tejet, babot vittek, a legények pedig a tüzelőről gondoskodtak. Felsőregmecen a 14—16 éves lányok alkottak egy csapatot, a férjhez menendők egy másikat. Pusztafaluban 1925—1930 között három lányfonó működött: lyánkafonó (a fonást tanulták), lány fonó (16—18 évesek) és öregfonó (18—21 évesek). A közös fonók megszűnése után utcánként alkottak egy-egy csapatot a lányok és az aszszonyok, sorba jártak, minden este másnál tartották a fonót. A fonó nemcsak munka volt, de társas szórakozási alkalom is, a fiataloknál pedig az ismerkedés, a párválasztás színhelye. A lányok 6—7 óra körül érkeztek a fonóházba, és a fal mentén elhelyezett karosládán, lócán ülve fontak. Később megérkeztek a legények is. Először az asztal köré ülve beszélgettek, daloltak. Ha két fiatal tetszett egymásnak, akkor a fiú a lány mellé ült és leste, hogy mikor ejti le az orsót. Ilyenkor a legény felkapta és a lány csak csókért válthatta ki. Ha nem akarta, körülmotólálták az asztal és a székek lábát fonallal. Szombaton rendszerint nem fontak, Felsőregmecen ezt mosódó estének hívták. Vasárnap mindig összejöttek a fonóban, de ilyenkor nem volt munka, ez az este a szórakozásé volt. Hétköznap csak akkor játszottak, ha a lányok megfonták az egy orsó fonalat. Gyakori fonóbeli játék volt a szomszédkázás. Egy bíró járt körbe és választásra szólította fel a legényeket. Ha a lánynak vagy lányválasztás esetén a legénynek nem tetszett* az őt választó, annak a bíró 1—2 tenyeres büntetést adott. Ehhez hasonló a tetszik a szomszéd játék. Minden fiú mellett ült egy lány. A bíró megkérdezte: „Tetszik a szomszéd?" Ha tetszett, meg kellett csókolni. Ha nem tetszett, megkérdezte a bíró: „Ki tetszik?" —, s azt kellett megcsókolni. 70