Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

A fa hasznosításának sajátos módja a szénégetés. A hegyközi kovácsok rendszerint maguk égették ki a munkájukhoz szükséges faszenet. Szükség esetén a közbirtokossági tagok is szenet égettek a fából, ha gödrös, szekérrel nehezen megközelíthető helyen kapták meg. A kovácsvágási hagyomány szerint először egy kovácsmester telepedett meg itt családjával, aki szénégetéssel is foglalkozott. Rendszeresen Kishuta, Nagyhuta és Füzér lakói égettek szenet az uradalmi erdőben. A hutások még a Bükkbe is eljártak. A kishutaiakról azt tartják, hogy őseik, mint szénégetők kerültek mai lakóhelyükre, ahol bőségesen volt a szénégetéshez szükséges víz is. Jó szénégető helynek általában a patakvölgyeket tartották, ahol porhanyós föld és víz van. A Hegyközben a szénégető kupac neve mile (Kh., Kv.), boksa (F.), ritkán kúpja (P.) A továbbiakban Bodnár Lajos 67 éves kovácsvágási lakos elmondása alapján ismertetjük a szénégetés menetét. „Vékony, pici gyújtósokot szednek össze és szalmát vagy falevelet. Leteszik a fődre. Akkor osztán rakják körbe a hasított ölfadarabokat állítva. Mindig körbe. Ennek a tetejére megint egy sor ölfát körül. Az átmérője a miiének van 10 méter is. Bele mehet három vagon fa is, de öt is. Ügy, hogy öt méter magas is megvan. Ötemeletes, öt szakasz fábul van. A teteji meg olyan hegyesre megy ki. Akkor körül befedik falevéllel, és azt beföldelik. Az alján egy pici lyukat hagynak a begyújtásra. Oszt amikor begyúlt, azt is berakik ölfával és beföldelik. Éjjel-nappal vigyázni kell rá; hogy lángot ne vessen. Ahol lángot vet, ott vízzel lőcsölik vagy fődet tesznek rá. Ez mindég esik össze, mindég kisebb a mile (10. kép). Hét-nyóc nap múlva kiég, akkor osztán öntik le vízzel teljesen. Az elalszik és készen van a szén. A fődet leszödik rúla. Hatalmas darabos szenet kapnak." 20. kép. Szénégető mile. Kemencepatak. Petercsák T. felv.