Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

nyársra húzva meg is sütötték. Kisebb madarakat deszkalapra rögzített lószőrhurokkal is fogtak a gyerekek. Gyakori madárfogó csapda a pálcikával feltámasztott kosár, teknő. A feltámasztó fadarabra zsinórt kötnek, s a madarász távolról figyelve meghúzza a zsinórt, ha madár szállt a csapda alá rakott szemre. Télen varjút úgy is fogtak, hogy belül léppel bekent papírtölcsért állítottak a hóba, s magot szórtak bele. A magra szállt madár fejére ragadt tölcsér miatt nem tud elrepülni. A rókákat, szarkákat méreggel is irtják. Ősszel barlangjából kifüstölték a borzot. Zsírját kisütötték, ízletes húsát megsütve fogyasztották. Az erdőben dolgozók borzzsírral kenték a csizmájukat. Ha erdei munkások méhet találtak egy odvas fában, akkor az odú alatt elvágták a fát és kiszedték a mézet. A pusztafalusiak a vadméheket is megfogták az erdőn. Ha alacsonyan volt az odú nyílása, akkor e fölött meglékelték a fát, az odú nyílásához pedig méhkast állítottak. A felső lyukon fahánccsal, vagy taplóval kifüstölt méhek a köpűbe menekültek. Ha magasan volt a méhek bejárója, akkor előbb kivágták a fát. Favágók, famunka Az erdő télen-nyáron munkaalkalmat biztosított a hegyközieknek. A hegyek közt és a hegyek lábánál fekvő községek lakói közül a szántóföld és fogat nélküli zsellérek fakitermeléssel, a lóval és vonómarhával rendelkezők pedig fafuvarozással foglalkoztak a mezőgazdasági munkák szüneteiben. 1945. előtt a Károlyi-uradalom és a nagyobb közbirtokosságok (pl. a kovácsvágási) rendszeresen alkalmaztak favágókat, de a hutások a sárospataki főiskola erdőibe is jártak ölfát vágni. A felszabadulás után, az erdők államosításával sokan dolgoznak az Állami Erdészet fakitermelésein. A favágók munkáját a három szlovák faluban (Kh., Nh., Vh.,) és Kovácsvágáson gyűjtött adatok alapján mutatjuk be. A favágás téli munka volt, általában novemberben kezdődött. Az erdőn dolgozókat rendszerint ó'lfauágóknak (sahovinari) vagy munkásoknak hívták a faluban. A fiúgyerekek 14—15 éves kortól jártak apjukkal, vagy idősebb testvérükkel az erdőre, s egy-két évig harmadrésznyi bért kaptak, amíg meg nem tanulták a favágás fortélyait. Az uradalom erdőkerülője minden faluban kidoboltatta a kisbíróval, ha megkezdődött a fakitermelés. Ekkor két-három ember állt össze, s együtt alkottak egy partit, amit újabban csapatnak vagy brigádnak is neveznek. Rendszerint apa és fia, testvérek, rokonok vagy jó cimborák dolgoztak együtt, akik jól ismerték egymás munkabírását, ami a kereset miatt nem volt közömbös. A favágókat teljesítmény után fizették, szakmánba dolgoztak. Az első világháború 20