Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

megélezett, kivert, megvert kaszát munka közben a fenkővél vagy fénkővel élesítik. A kaszálás mindig férfimunka volt a Hegyközben. Kora hajnaltól késő éjszakáig kaszálnak, gyakori a rokonok közötti összesegítés. A nagyobb fűből egy rendet vágnak, a kisebből gyakran két rendet kaszálnak össze. A füvet legtöbbször azonnal szétszórják a kasza nyelével, hogy jobban száradjon. A vastagabb rendeket az első világháborúig favillával, azóta vasból készült villával, ritkábban gereblyével forgatják meg. A széna összegyűjtésében, a ía/carásban az egész család részt vesz, de a boglya berakása mindig a férfiak dolga volt. Az 1950-es évektől felbomlott a hagyományos munkamegosztás, és a kaszáláson kívül a szénagyűjtés többi részét elsősorban a nők és a gyerekek végzik. A boglyákat a rét közepén sorba rakják, s ott marad behordásig. A meredek irtáskaszálókról vagy sürgős' esetben vászonponyvával háton hordják haza az asszonyok a szénát. A takarmány nagy részét azonban mégis szekérrel, az ún. lajtrás szekérrel hordják be. A meghosszabbított szekeret rendszerint ketten rakják. Amikor a lajtra köze megtelt, az egyik ember a szekérre megy, a másik adogatja. A szekér sarkaira „egy jó villa szénát" gyűrnek, szarvat hajtanak, a közeit pedig kibélelik. A megrakott szekeret nyomórúddal kötik le, melyet elöl és hátul lánccal vagy kötéllel rögzítenek. A hegyközi erdők vadállományban is gazdagok, szarvas, őz, vaddisznó, nyúl tenyészik bennük. A parasztság csak lopva, titokban juthatott a vadhoz húsáért, bőréért. A szarvasra, őzre, orvvadászok háborúból maradt, vagy maguk készítette, egyszerű puskákkal vadásztak, de elterjedt a hurkos vadfogás is. Hurokkal leggyakrabban télen fogták a nyulat, mert a hóban meglátszik a csapása. Bokros helyeken, erdőkben, fához kötik a dróthurkot. A nyúl bőrét kereskedőknek adták el, néha kesztyűt is készítettek belőle. Télen hurkot vetettek a rókának is, de még őzet is fogtak hurokkal. Legegyszerűbb módja az, amikor a nyúlhurokhoz hasonló, nagyméretű dróthurkot lógattak le az őzcsapás melletti fáról olyan magasságban, hogy az őz feje beleakadhasson, özet olyan módszerrel is fogtak a hutások, hogy vékony bükkfát lehajlítottak, s erre kötötték a hurkot. A bükkfa végét egy legallyazott ág alá dugták. Ha állat akadt a hurokba, rángatózásától felcsapódott a lehajlított fa és felrántotta az őzet. Az első világháború előtt farkasok is bemerészkedtek egészen a falvakig. Vermet ástak, melybe hegyes karókat állítottak. A tetejét lazán lefedték és dögöt raktak rá. A verembe esett farkast a karók felnyársalták. Jelentős volt a nyestezés. Nyest fogására dorongokból összeállított zúzócsapdát és kőnehezékkel ellátott hurkot is használtak (P.). Madarakat gyerekek és

1 erdei munkások szedtek ki a fészekből. A feketerigót szerették a legjobban, mert nagyon ízletes levese van. 19 Az erdőn dolgozók a császármadarat, rigót, varnyút szalonnával