Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

Ínséges esztendőkben fordult elő, hogy tavaszi rügyfakadáskor a fák leveleit, rügyeit is levágták és a szegényebb családok takarmányként hasznosították. A fiatal hajtásokat, rügyeket szalmával szecskának összevágva etették. Nagyhutában vízzel leforrázták a falevelet és kevés korpát szórtak rá. Ritkán télre is tároltak lombtakarmányt, de csak a kecskének adták. A fahajtásokat, leveleket az 1920-as évekig hasznosították kizárólag ínségtakarmányként. A Hegyközben a legelterjedtebb téli takarmány a réteken, kaszálókon gyűjtött széna. A rétek az erdők közötti tisztásokon, régebbi vagy újabb irtásokon, illetve a völgyek aljában, a patakok mentén terülnek el. Balassa Iván kutatásai szerint a 16. század közepén még nagyon kevés a jobbágyok kezén levő telekhez tartozó szénafű. A 17. század közepéig azonban az erdők kiirtásával nyertek a jobbágyok nagyobb kaszálóterületet az ekkor nagyszámú állatállománynak. A 19. század első felében a Hegyköz legtöbb falujában kétszeresére nőtt a kaszálók területe. 1826-ban a radványi uradalom falvaiban egy egész telekhez általában 6 kaszavágó rét tartozott, csak Füzéren említenek 8 kaszavágót. Területünkön az erdők kaszáló biztosítására történő irtása a múlt század közepén befejeződött, a század végétől pedig a rétek fokozatos csökkenését figyelhetjük meg. A legnagyobb méretű változás 1935. és 1965. között történt, amikor 7,1%-ról 4,5%-ra csökkent a réteknek az összes területből való részesedése. A hegyközi rétek korántsem egyforma értékűek. A patakpartokon és lapályokon bővebben és jobb takarmány terem, mint a domboldalakon. Tapasztalat szerint a legjobb szénát a vízjárta területeken kaszálják. A rétek füvei rendkívül változatosak, amit az elnevezések is tükröznek. Legjobbnak tartják a vadlóherét, herefüvet, csörgősfüvet, perjefüvet, de jó szénát kaszálnak az alábbi füvekből is: csibehúr, muharfű, porcfű, szarvaskeret, réticsenkesz, kanóclucerna, pimpó, csorbóka, sóska, keménymag, rózsalevél, sárga virág, réti rutty, vadárvácska, héjjafű. Rosszabb minőségű takarmányt ad a sás, csátés fű, a csátaj, zsurlós fű, a téli sás és a lófodormenta. Nagy jelentősége volt a Hegyközben a bérelt, illetve részibe vállalt kaszálónak, a részért kaszálásnak. Erre különösen a kevés vagy rossz minőségű réttel rendelkező falvak voltak ráutalva (F., Pf., Ny., Kh., Vh.,). A réteket az időjárástól függően június elején, közepén kaszálják először, ennek eredménye a széna. A második kaszálásra, a sarnyú vagy sarjú vágására augusztus végén kerül sor, a jobb réteken és kertekben pedig még harmadszor is kaszálnak. A hegyek között rövidebb, a sík réteken hosszabb pengéjű kaszát használnak. A kaszapengét boltban, régebben házalóktól vásárolták, a nyelet pedig jórészt minden férfi maga faragta, vagy az ezzel foglalkozóktól vásárolták. A nyelére csak egy fogót, Jcocsot szerelnek. A kaszaüllőn 18