Vass Tibor: Jelbeszéd az Ózdi Finomhengerműben (Borsodi Kismonográfiák 5. Miskolc, 1977)

Esküszöm Egy állítás, megtörténés valódiságának nyomatékos kifejezésére használatos jel. Jele: A jobb tenyér a szív tájékára helyezve, a bal kéz pedig nyújtott mutató- és középső ujjakkal vállmagasság fölé emelve. Fésülködik A „borotválkozás" címszó alatt elmondottak alapján, a fésülkö­dést is fontosnak tartva, azt jellel adták egymás tudtára. Jele: Kézben tartott képzeletbeli fésű, a hajzat feletti elhúzása. Fizetés A fizetés mindig nagy esemény a dolgozók életében. Ez mindig a munkahelyi iroda ablakán keresz­tül történt. A közelben dolgozók lestek, mikor érkezik a fizető a pénzzel, és amint meglátták, az alábbi jellel tudatták a távolabb levőkkel, hogy mindjárt kezdődik a fizetés. Jele: Az egyik tenyérbe helye­zett másik kéz, melynek hüvelyk­és mutatóujja össze van dörzsölve. Füllent, hazudik Előfordult olyan eset, hogy ha két dolgozó beszélgetett egymás mellett, egy tréfás kedvű, távolabb álló munkatársuk az egyiket a következőkben feltüntetett jellel figyelmeztette a másik szavahihe­tőségének erősen vitatható voltára. Jele: Az arc simogatása félig behajtott kézfejjel, az ujjak külső felületével. Vagy az egyik láb felemelésével, ami azt jelentette „gurít". Fütyül, fütyülj! Nagyobb távolságra, vagy erélyes felszólításra füttyjeleket is alkalmaznak a hengerműben. A füttyszó rendszerint a szájba dugott

Next

/
Oldalképek
Tartalom