Vass Tibor: Jelbeszéd az Ózdi Finomhengerműben (Borsodi Kismonográfiák 5. Miskolc, 1977)

réje. Egyrészt az elhasználódás, másrészt a program változása miatt. Ennek előkészítését egy munkacsoport végzi. Végrehajtása a henge­részek feladata. A hengercsere fogalmával kapcsolatos közölnivaló jele a következő. Jele: Mindkét kéz nyújtott mutatóujja egymás körül, vagy a test előtt levő két kéz egymás körül malmozásszerűen mozgatva. Hegyezni, meghegyezni A dobverőléc hengerlését előnyújtott anyagból végezték, 25— 30 kg-os darabokból. Az előnyújtás az I. sz. folytatólagos soron tör­tént. A darabolást a folytatólagos mögötti daraboló ollón végezték. Darabolás után, minden előnyújtott szál végét ferdén vágták le az ollón. Ennek a hegyezésnek az volt a célja, hogy a készhengerpár hengerei az így elvékonyított vé­gű darabokat könnyebben húzták be. A darab hegyezésével kapcso­latos közlésekre használatos jel, amit az előbb elmondottaktól füg­getlenül, valaminek a meghegye­zésére is alkalmaztak. Jele: Az egyik kéz alkarja víz­szintes helyzetű. A mutatóujj elő­renyújtott. A másik kéz nyújtott mutatóujja az előbbi nyújtott mu­tatóujj végén egynéhányszor el­húzva, hegyező mozdulatot végez. Jelölés, megjelölés A levágott üregpróbák ellenőrzése alkalmával, az ellenőrnek tudnia kell, hogy a szóban forgó darab milyen helyzetű volt a hen­gerek között. Ezen helyzet azonosítása miatt a próbákat jellel (bevá­gás) szokták ellátni. A jelzés elmulasztása a hengerállítás eredmé­nyességét veszélyezteti. Ezért időnként a próba vágókat, a megjelö­lés szükségességére figyelmeztetik. Jele: Az egyik nyújtott karra a másik kéz nyújtott ujjakkal, a tenyér élével, vagy a mutatóujj hegyével egy-két vágásra emlékez­tető mozdulatot tesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom