Vass Tibor: Jelbeszéd az Ózdi Finomhengerműben (Borsodi Kismonográfiák 5. Miskolc, 1977)

Ékel Sok hengerműi tartozék vasékkel rögzített. Az ékelés szükségességére jel útján utalnak. Jele: A test elé tartott egyik kéz lefelé néző tenyere és hüvelykujja közé, a másik kéz nyújtott ujjakkal, lefelé néző tenyérrel egypárszor becsúsztatva. Élére fordítani, élére beadni (a hengerelt darabot) Laposacélok hengerlésénél azokat a hengerüregeket, melyekben a szelvény hosszabb tengelye függőleges helyzetű, torlóüregnek nevezik. Hengerésznyelven az ide beadott darab élére van fordítva. Ezt az élére fordítást, beadást, „torlást", ha szükséges, jellel adják a hengerész tudtára. Jele: Vízszintes alkar, függőleges helyzetű tenyér, egynéhányszor előre, hátra mozgatva. Felváltás Melegedőhelyiség hiányában a pihenőn levő hengerészek a munkahely környékén, a megfelelő helyen elhelyezett deszkán üldögéltek. A felváltás idejére rendszerint a dolgozó hengerészek figyelmeztették a pihenőket. Az alábbi jellel, ami a pihenés végét jelentette. Jele: Vízszintes helyzetű alkar nyújtott ujjaival néhány mozdulatot jobbra-balra, vízszintes irányban. A tenyér lefelé néző. Fogó A hengerműi fogó, a hengerelt izzó szál megfogására használatos, különféle kiképzésű kéziszerszám. Jele: Két kéz zárt és egymással szembenéző ujjakkal, a test előtt tartva, néhány egymáshoz közeledő és távolodó mozdulatot végez.