Vass Tibor: Jelbeszéd az Ózdi Finomhengerműben (Borsodi Kismonográfiák 5. Miskolc, 1977)
A világosi fegyverletétel után az ózdi gyár fegyvergyártó berendezéseit lefoglalták, s a gyár pénztárában talált 5535 Ft magyar pénzt elkobozták. 20 A gyár dolgozóit elbocsátották. Mindössze a gyár őrzésére hagytak meg néhány munkást. A kibontakozóban levő új gyár a szabadságharc bukása után kritikus helyzetbe került. Az ország politikai, gazdasági helyzete felemás körülmények között nem segítette elő az ipar gyors kibontakozását. A pénz elértéktelenedése, a tőkehiány lehetetlenné tette az építkezések befejezését. A Gömöri Vasművelő Egyesületet csőd fenyegette. Egyre inkább bebizonyosodott, hogy az erősödő külföldi vasgyárakkal csak egyesülés útján veheti fel a versenyt. A válságos helyzetben az egyesület előtt három kivezető út állott. A gyárat eladja, új részvények kibocsátásával az alaptőkét felemeli, vagy a gyár alapításában érdekelt társulatokkal — a Rimái Coalitioval és a Murányi Unióval — egyesül. Az utóbbi megoldást választották. 1852ben a gyár alapításában érdekelt társulatokkal egyesült. Létrehozták a Rimamurányvölgyi Vasmű Egyesületet.' 21 A gyár átalakulására nagy hatással volt, hogy az 1870. évi XXXII. törvénycikk engedélyezte a bánréve—ózd—nádasdi keskeny nyomtávú, gőzvontatású iparvasút megépítését. 22 Vasúttársaságot hoztak létre, rendeződött a vasút közforgalomba adása, a fuvardíj megállapítása és a birtoklási idő. A vasút bánréve—ózdi szakaszát 1872. november 1-én, az ózd—nádasdi szakaszt 1873. március 10-én adták át rendeltetésének. 23 Ekkor jött létre a közvetlen és nagy teljesítményű kapcsolat az alapanyagtermelő felvidéki kohókkal, bányákkal, és egyidejűleg lehetővé vált a hengerelt készáruknak nagy tömegű szállítása is az ország nagy városaiba, elsősorban Pestre. A vasút Bánréve—Ózd közötti szakasza később széles nyomtávúra épült át. 2 '' Ezzel a lépéssel vált az ózdi gyár „nagykorúvá" ós indulhatott meg a továbbfejlődés útján. Az 1879-ben kezdődő gazdasági fellendülés, az erőteljes vasútépítések, s különösen a külföldi tőke behatolása nyomán a vasiparban is megindultak az egyesülési folyamatok. Ezzel egyidőben az ország jelentős hazai vasművei: a Rimamurányvölgyi Vasmű Egyesület és a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat nagyarányú átalakítások véghezvitelét tűzte ki célul, az újabban jelentkező versenytársak visszaszorítására. Tőke hiányában azonban céljukat nem tudták elérni. Az osztrák nagybankok igyekeztek kihasználni a lehetőségeket. A tőkeerős Wiener Bankverein — amelynek már korábban is érdekeltségéhez tartozott a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat — csak úgy volt hajlandó az ózdi gyár korszerűsítéséhez szükséges tőkét rendelkezésre bocsátani, ha a két vasmű egyesül. Miután a korszerűsítéshez szükséges tőke megszerzésére más lehetőséget nem találtak, az 1881-ben megtartott rendkívüli közgyűlésen elfogadták a Wiener Bankverein ajánlatát. Ezzel létrejött: a Rimamurány—Salgótarjáni 9 Vasmű Részvény Társaság. 25
