Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)

kőedénygyárossal folytatott tárgyalásai eredményre nem vezettek. Koós Miksa egyébként egy kőedénygyár felállításának eszméjével is foglalkozik s a mennyiben a kir. kincstárral, melynek telkén festődéje van, megállapodásra jutni tud, hozzá fog mielőbb a kivitelhez".

112 A műhely 1884-ben még mindig úgy szerepel, „mint porcelánfestődé,

113 de mint a Borsodmegyei Lapokban olvashatjuk, gyárhelyiségét már ezévben teljesen átalakítandja, nagyobb szabású majolika és porczellán gyárat, s égető kemenczét építtet, hogy a nagyobbodó igényeknek is képes legyen megfelelni. Az átalakított gyár részletes leírását és a róla készült rajzokat is megtalálhatjuk a Budapesti Látogatók Lapjában:

114 Ráth Károly jelentésében ugyan még nem, de a miskolci ker. és iparkamara 1890. évi jelentésében már szerepel a gyár részvénytársasággá való átalakításának fontossága, eszméje. Miután a gyár sikeresen szerepelt a bécsi, un. „mező s erdő kiállításon",

115 számos fontos külföldi megrendelést kapott, melyek közül a bulgáriai export talán a legnagyobb és legjelentősebb. Ezért Ráth Károly is ezt emeli ki a miniszterhez írott jelentésében.

116 „Hogy még nagyobb sikert nem képes felmutatni, az a korlátolt berendezés és eszközöknek tulajdonítható, mely nagy apparátussal csak egy részvénytársaság volna képes megküzdeni" — olvashatjuk a miskolczi ker. és iparkamara jelentésében, majd így folytatja a kamara érvelését a gyár átalakítása érdekében: „Ugy a nagyiparra, mint a kisiparra... a legkedvezőbb viszonyok állnak rendelkezésre. Kitűnő agyag (Matincz, Pongyelok, Kövi, Mellété, Tapolcza stb.) olcsó tüzelőanyag, fa és szén egyaránt bőven van. Az agyagipar itt népipart képezvén, könnyűszerrel lehetne nevelni jó munkásokat. Ez ipar tradíczionális ipar nálunk, melyet egy nagy tőkével rendelkező vállalat a fejlettség magas színvonalára emelhetne, sokat változtathatna áruforgalmi statisztikánk azon szomorú eredményén, hogy évente 2—3 millió frt értékre rug az agyaipari cikkek behozatala."

117 A kamara területén ekkor még két kőedénygyár is üzemben volt (Apátfalva, Murány). A miskolciak figyelme mégsem ide, hanem Ungvár felé fordult. Ez annak tulajdonítható, hogy míg az apátfalvi és murányi kőedény a XIX. század elején alakult, tehát gazdag tradíciókkal rendelkezett, az ungvári ugyanúgy a 80-as években létesült, mint. a Koós Miksaféle. Ennek ellenére, az 1888. dec. 12-én alakult Petrides János és Illés Dávid-féle „Ungvári agyagipar gyár",

118 mint társascég már 1889-ben megszűnt és „Ungvári porczellán és agyagipar rt. Ungvár" címmel átalakult részvénytársasággá.

119 8. Agyagipari Rt. 1894—1901 Koós Miksa 1884-ben alapított kőedénygyára 1894-ben részvénytársasági tulajdon lett, mely nagy költséggel és áldozattal egé- 54