Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)
szén átalakította, modern, szép berendezéssel látta el. 120 A részvénytársasággá történt átalakulással egyidejűleg ismét felmerül az agyagipari szakiskola szükségessége. A kérdés állásáról a kereskedelemügyi miniszternek a miskolci ker. és iparkamarához intézett leiratából értesülünk. 121 „F. évi (1893!) június 23-áról kelt 2287 sz. Jelentésére, mellyel a Miskolczra kilátásba helyezett agyagipari szakiskolának mielőbb leendő szervezését kérte, értesítem a kamarát, hogy nem értem el azon szándékomat, miszerint Miskolczon ily szakiskolát létesítsek, sőt ezt lehetőleg meg is fogom valósítani. Minthogy azonban az iparosítás terén ez időszerint annál sürgősebb teendők várnak megoldásra és ezeket is csak fokozatosan teljesíthetem, amennyiben a rendelkezésemre álló anyagi eszközök nem engedig a gyorsabb megoldást, ez időszerint még nem vagyok azon helyzetben, hogy a kért szakiskolát legközelebb létesíthessem." — A helyzet a miniszteri leirattól függetlenül kedvezően alakult. Ugyanis az agyaipari szakiskolák felülvizsgálásakor kiderült, hogy a mágocsi fennállása — hallgatóinak kis száma miatt — kétessé vált, ellenben az ungvári új épületre és átszervezésre szorul. 122 Miután a kereskedelemügyi miniszter csak bizonytalan időre halasztotta ezt, de nem utasította el a miskolci agyagipari szakiskola felállítását, — felvetik az ungvári iskola Miskolcra való áthelyezését. Egy másik ok méginkább akuttá tette a miskolciak régi óhaját. Az ugyancsak részvénytársasági alapon működő ungvári porcelángyár ugyanis 1895. májusában leégett, s ezzel működését Ungváron befejezte. 123 A gyár tatai festőműhelye azonban továbbra is dolgozott, s termékeivel még az 1896. évi millenniumi kiállításon is szerepelt, ugyanúgy, mint a miskolci, mely a kiállítás idejére már szintén beszüntette működését. — Egy ideig az érdekeltek az iskola megszüntetése mellett foglaltak állást, később viszont amellett, hogy át kell helyezni az agyagipar másik központjába, Miskolcra, ahol jól jövedelmező, s talán-talán a külföldi gyárakkal is versenyezni tudó agyagipari gyár működik. Még folytak a tárgyalások az anyagi feltételek megteremtéséről, amikor futótűzként elterjedt városszerte, hogy a miskolci Agyagipar Rt. megbukott, s munkatársait kénytelen elbocsátani. A gyár közzétett 1895. évi szárszámadásaiból kiderül a beleinvesztárt összeg tett 1895. évi zárszámadásaiból kiderülnek a beleinvesztált összeg nagysága, s azok az okok, melyeik a részvénytársaság megbukását előidézték. Koós Miksa 1884-ben alapított kőedénygyára 1894-ben került át részvénytársasági tulajdonba. Működését „130 000 frtnyi részvénytőkével, a közönség bizalmával a kormány engedélyezte kedvezményekkel kezdte meg ... Nagy remények fűződtek az új gyár életképességéhez, jövedelmező voltához, mindenki örült, hogy hivatva lesz a külföldi gyárakkal hatalmas versenyre kelve, sok munkás embernek kenyeret adni, városunknak jövedelmet, és gyárt55 mányainak szép hírnevet szerezni. A kilátásba helyezett és garanti-