Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)

Hogy ilyen szándékuk lehetett, az valószínű, különben alig kötötte ki volna 1934-ben a koronauradalom, hogy a malom területén „semmiféle épületet emelni nem szabad, csak ami az edénygyártáshoz szükséges." Utoljára 1830-ban Bereczky Ferenc vette bérbe a vízimalmot, úgy látszik azonban, egy év után felmondta a bérletet, mert Butykayék által 1834-"ben fizetett 330 forint bérleti díj alapján legalább három évi használatot feltételezhetünk. 1832 májusában már ők használják, ezen „őrlik szüntelen a szükséges masszát, hogy a folyamatos termelés mielőbb megindulhasson".

2 A Jelenkor 1832. május 2-i közleménye szerint a miskolci gyár négy kemencével épül. Ebből akkora gyárra kell gondolnunk, mint a pápai, melynek 1819-ben szintén 4 kemencéje volt. Herenden alig 1842 előtt — talán 1840-ben — épült fel az ún. „hármas kemencze", mely a porcelán égetésére alkalmas. Ezenkívül az 1842-es híradás szerint még 2 kemencét építenek a közeljövőben. E szerint a már meglevő, még Stingl által használt kemencén kívül — tíz évvel a miskolci után — még mindig csak 3 kemence áll Herenden.

3 A miskolci gyár tehát már építésekor egyik legnagyobb kőedénygyárunk volt. Indulását eddig 1833-ra tették. Legújabb adataink szerint azonban már 183-2 elején áll, sőt a május 2-i híradás szerint „szüntelen őrlik a szükséges masszát és a már kész minták reményt nyújtanak a minél előbb készülendő edény csinossága- s tartósságáról". Sorsát, alakulását azonban már az induláskor, sőt korábban determinálta az alapító helyzete, célja, „ki a gyáralapításlban ugyanúgy, mint egyéb vállalataiban is a legrosszabb kiviteli tapintatot tanúsította, midőn már fülig volt az adósságban, akkor állítá föl gyárát, hogy az őt fenyegető veszélyben mentőszerül szolgáljon, de lehetetlen vala, hogy egy ilyen vállalat, kivált a kezdet legtöbb nehézséggel járó éveiben, azonkívül, hogy magát saját erejével önállásra, sőt hasznos állapotra felküzdötte, még máshonnan eredett terhek halmazát is elviselje" — írja Szűcs Miklós névtelenül a Pesti Hírlap 1845. március 6-.i számában „A miskolczi porczellán gyárról" szólva. Ezek az adatok nemcsalk az alapítás okaira mutatnak rá, hanem egyúttal utalnak a gyár sorsára is. A gyár a Jelenkor 1832-es híradása szerint

4 „Diós-Győr felé, a' fás kert előtt, az úgy nevezett Benkókertben" állott. A Miskolczi Értesítő 1845. június 17-i (24. sz.) számban hirdeti kl. Mathäide Károly, „hogy itt hellyben tulajdon házában Sváb-soron a' kő-edénygyár szomszédságában egy. . . keményítő-gyárt létesített...". Az ún. Sváb- sor mögött „a Ii3 város utcza" húzódott, melynek 665 és 666-os telkei (Viedemann Antal ingatlanai" „a porczellán gyár hátamegett" feküdtek.

5 1863-ban árverésre kínált „gyár telkével" együtt „a diósgyőri országút mentiben a fás-kerttel átalellenben" állt, vagyis ugyanott, ahol a 30-as, 40-es években említik. 22