Bakó Ferenc: Bükki barlanglakások (Borsodi Kismonográfiák 3. Miskolc, 1977)

szenzációként közli, hogy „Tibolddarócon 168 barlanglakásban 1150 lélek lakik a legprimitívebb körülmények között". A legtöbben napszámosok, kevés az állat, de az istállók is kőbe vannak vágva. A cikk írója azért derűsen látja a helyzetet: „A lakosok ragaszkodnak a barlanglakásokhoz, a rendes építésű lakások után nem vágyakoznak. .. A lakók, a fejlettséget és az élettartamot tekintve, nicsenek elmaradva a község más lakású lakóival szemben. .. Szinte ragaszkodnak a barlanglakáshoz, ahol őseik is éltek."

42 Szabó Zoltán statisztikája az 1930-as években már 215 pinceházról ad számot, amiben 1459 személy lakik,

43 és vele azonos forrásból vehette adatait a megyei monográfia írója 1939-ben, amikor ezeket írja: „.. .a falu feletti szőlőhegyekbe vágva sok száz barlanglakás" van, s ezekben él a lakosság 60 százaléka. ,,Az odúk száma évről évre csökken, helyettük 1936 nyarán új házakat kaptak a szegény barlanglakók", vagyis a Révai Könyvkiadó Vállalat kezdeményezésére és anyagi hozzájárulásával Mikszáthfalva néven új telep épült a falu mellett.

44 1941-ben a falu társadalmi szerkezetét a nincstelen és nagyon szegény réteg túlsúlya jellemzi

45 — 74 százalék —, ezért 1945 után még folytatódnia kellett ennek a folyamatnak, amíg 1970-re a barlanglakások száma 29-re csökkent.

40 A pinceházak kialakulásának, elszaporodásának folyamatát épp úgy nem ismerjük, mint más településeken. A múlt század néhány adata csak jelzés lehet ebbe az irányba, de a fejlődés valóságos menetét ezekből felvázolni nem lehet. 1839-ben egy levéltári irat még csak hét ,,pinczelyukban lakó hazátlan zsellért" sorol fel, akik „12 kézi napszámmal tartoznak az uraságnak évenként".

47 Az 1852-ben készült telekkönyv és egy 1857-ben keletkezett irat szól ugyan „házas és pinczés vagyis hazátlan zsellérekről",

48 de a kettő között nem tesz különbséget, s így a barlanglakások számáról nem kapunk tájékoztatást. Egy azonban bizonyosnak látszik: Tibolddarócon a pinceházakban lakók legnagyobb része, talán összessége, föld nélküli, vagy nagyon kis birtokkal rendelkező szegény ember volt. Az 1970ben végzett felmérésünk alaprajzi és méretadatai minden esetre igen alacsony gazdasági, társadalmi szintet tükröznek. Az adatlapok útján megismert 23 lakásból egyhez sem tartozik istálló, a 14 pince pedig részben krumpli, részben a szőlőnapszám természetbeni béreként juttatott bor tárolására szolgált. Alaprajzukat tekintve, többségben vannak az egybenyíló helyiségekből álló lakások, s közöttük is a legtöbb, tizenegy, egyszoba-konyhás. Hét lakásban ehhez még kamra is kapcsolódik és csak egy szoba-konyha-pince együttessel találkoztunk. Ritkább az önálló, külön beiáratú 32