Bakó Ferenc: Bükki barlanglakások (Borsodi Kismonográfiák 3. Miskolc, 1977)

rétegekben helyezkedik el. Mindkét típus egy tájban, egymástól nem túl messze lelhető fel, Kayseri város környékén és a Halys folyó völgyében. A pincetípusba sorolható építmények vagy függőleges tufafalakba vagy magányosan álló, kúpszerű sziklába vannak bevájva. Utóbbiak legszebb példáit Göreme és Ürgüp falvak területén írták le. E. Brandenburg a lakóépítmény ék fejlődésvonalát így foglalja össze. A legegyszerűbbek a természetes odúk, alig megmunkálva. A fejlődés első lépéseként a barlangot valamilyen módon megosztják, kétsejtűvé alakítják: vagy úgy, hogy melléje mesterséges odút vájnak vagy válaszfallal két részre osztják a meglevő üreget. Végül az ember és az állat lakása teljesen elkülönül, ami kifejezésre jut abban is, hogy az elsőben tűzhely, a másodikban jászol kap helyet.

70 A kúp alakú sziklák belsejében több szinten egy-egy család lakott, sőt lakik ma is. Egy Alayund környékén felmért barlanglakás alaprajza meglepő hasonlóságot mutat egyes bükk-vidéki formákkal. A bejárat mellett ciszterna gyűjti össze az esővizet, az udvar és a lakás között meghagyott tufafal mögött tornácszerű folyosó húzódik. Az innen nyíló, nagyméretű lakószoba hátsó részében füstluk, a falak mentén padka fut körbe, amin ülni, aludni szoktak. Innen kisebb lakószoba nyílik, hasonlóan a tibolddaróci példákhoz. A tornácról még két istállóba és két terménykamrába lehet jutni, a másik oldalról pedig a sírkamrába.

71 A dombok belsejébe épített két barlangtelepülést 1965 körül tárták fel Kaymaklü és Derinkuyu községek mellett, egy harmadik még feltáratlan. Ezek a kívülről nem látható telepek 7—11 szintre tagolódva rejtőznek a hegyek gyomrában. A lakóhelyiségeken kívül helyet kapott itt a templom, a borospincék sora és a sírkamrák együttese is. A kisázsiai barlanglakások keletkezésének időpontját a kutatók a szakrális építményékben megmaradt falfestmények segítségével igyekeztek meghatározni. Maguk a templomok is két távolabbi időszakban épültek, egyik csoportjuk még pogány szenthely, a másik már a keresztény liturgiához kapcsolódik. Ezek alapján feltételezik, hogy az első barlangtelepek készítése a hettitákhoz és bizonyos turáni népekhez köthető, i. e. 800—900 körül — a keresztények építkezéseit pedig i. u. 200 és 400 közé teszik. A fejlettebb építmények lakói kétségtelenül szőlőműveléssel és bortermeléssel foglalkoztak.

72 A másik nagyobb terület, ahol további analógiákat kereshetünk, a Fekete-tenger északi és keleti környéke. A Kaukázus számos völgyében említenek barlanglakásokat, kőbe vájt közösségi termekkel együtt. A legismertebb közöttük a Vardzia-barlangrendszer, amiről G. Gaprindasvili részletes monográfiát írt.

73 53