Bakó Ferenc: Bükki barlanglakások (Borsodi Kismonográfiák 3. Miskolc, 1977)

Vardziát a XII. század második felében építették, mint kolostort és egyúttal a lakosság menedékét háborús időkre. Az építmények egy folyó teraszában 13 szintben húzódnak egymás fölött: lakószobák, istállók, borospincék, szerzetesi cellák, közösségi termek és templomok, kápolnák. A gazdasági építményekből következik a lakosság életmódjának földművelő jellege, s ebben jelentős szőlőműveléssel. Vardzia lényegében megismétli a kisázsiai barlangtelepüléseket, mint ahogyan környékének lakossága is délről, Anatóliából vándorolt ide és hozta magával a barlangépítkezés hagyományait. Feltételezhető, hogy ugyanilyen úton születtek meg a Krím-félsziget barlangtelepülései is, közöttük Csufut-kalé.

74 Fentebb megállapítottuk, hogy a Kárpát-medence, vagyis a közelebbi táj és a Bükk hegység barlanglakásai nem tartoznak egy kategóriába, főként az anyag különbözősége és ebből következően az építmények jellege miatt. A kisázsiai, kaukázusi és krími barlangtelepülésekben már több rokon vonás fedezhető fel. Ilyen a közös vagy hasonló anyag, a vulkáni tufa; a világi rendeltetésű helyiségek mellett az egyháziak jelenléte; a gazdasági helyiségek sorában a borospince jelentékeny szerepe, ami bizonyítja a lakosság foglalkozásának szőlő művelő jellegét. Nincs párhuzama a bükki kaptárkőhálózatnak, ami több ezer év alatt az analógiás példákban lepusztulhatott vagy a kutatók nem figyeltek fel rájuk; és nincs párhuzama eddigi fejtegetéseinkben a közösségi építményeknek, amelyek feltételezhetően kísérői voltak a bükki barlangépítési szisztémának is. Dolgozatunk leíró fejezete tárgyal néhány gazdasági rendeltetésű barlangépítményt és utal néhányra, amelyeket — Eger és Sirok között lévén — korábban ismertettünk.

75 Ezek a viszonylag nagy méretű, többször oszlopsorral alátámasztott boltozatú helyiségek nem túlságosan régiek, nagyobb részük a századforduló táján készült. Alkalmazásuk is kizárja a közösségi funkciót, mert az építmények istállók, hodályok, esetleg borospincék. Annak ismeretében, hogy a Bükk hegység barlangépítményei — az anyag gyengesége és az évezredek óta rendszeresen megismétlődő háborús események következtében •— több évszázadot képtelenek megérni, joggal feltételezhetjük, hogy a lakások mellett közösségi építmények is voltak. Erre vall az a néhány ránk maradt építészeti emlék, mint az istenmezeji barlangtemplom szentélye, a siroki vár tufába vágott termei,

76 vagy a Sály—Lator vízfőnél ismertetett Lélek-lyuk. Ha a fenti építményektől különválasztjuk jelenlegi gazdasági funkciójukat, előttünk állnak azok a közösségi épületek, amelyek kiegészíthették egykor a lakások együttesét. A kérdésben egyébként a mindig jelenlevő anyag, a vulkáni tufa a perdöntő. Az a tulajdonsága, hogy építményeket, üregeket könnyűszerrel lehet benne kialakítani, mindig ma54