A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1906/7. évi évkönyve (Miskolc, 1909)

szakadékokat merész ívezetű vasszerkezettel hidalunk át s a távolba való híradás végett maholnap valósággal körül drótozzuk a földtekét : kicsinyesen mosolyogjuk le ezeket a kezdetleges, tökéletlen, esetlen fegyvereket, szerszámokat, edényeket, játékokat, ékszereket. Pedig tulajdonképen csodálkoznunk kell, hogy azok, akik tulajdonosai voltak ez ócskaságoknak: csakúgy megéltek, mint mi, pedig akkor is csakúgy ellensége volt az embernek az időjárás, az állat, az ember, mint ma! Talán tudatlanoknak nevezzük elbizakodottságunkban ezeket a hozzánk képest hasonlíthatatlan szegénységben élőket és megfeledkezünk arról, hogy a bronzkori műveltségi állapot olyan óriási haladás az ember kezdetleges állapotához képest, olyan bővülése az ember ismeretkörének, hogy büszkének kell rá lennünk, mert az emberi elme diadalát kell bennök látnunk. ** Ha Ábrányból Tibolddaróczra menve megállunk azon a ponton, hol az országút lekanyarodik a daróczi völgybe, lenn a Réti-malmot látjuk a patak egy könyökénél, a túlsó, Tard felé eső oldalon pedig a gr. Péchy-féle Irma-tanyát, melyet a faluval egy mindenütt a túlsó fennsík közepén vezető dülőút, a Bérc-út köt össze. (1. ábra) A közbirtokosok földjei a falutól kezdődőleg e dombon sorakoznak egymás mellett; legalsók, már a malmon jóval alul vannak az egyházi földek. Azon alul a grófi birtok van. Az Irma-tanya, Réti-malom, Bérc-út és a Kácsi patak közt levő határrész hazánk egyik nevezetes őskori lelőhelye, amelyről azonban mindaddig nem volt tudomása a hazai archaeológiai irodalomnak, míg egy szerencsés véletlen engem a telep felfedezésére nem vezetett. Boldogult tanítóm, Lokczán József) tibolddaróczi kántor méhesében egy praehistorikus edénydarabot láttam 1903-ban s ő azt adta felvilágosításul, hogy a földjéről hozta haza a vastagsága és durva szerkezete miatt neki is feltűnő cserepet. Bejártam az egyházi földeket és örömmel láttam, hogy helyenként valósággal borítva volt cseréppel a föld. Egy kis gyűjtemény összeállítása után jelentést tettem múzeumunk ügyének vezetőinél. Ezek után kaptam az ásatással való megbízatást. Először 1904, utóbb 1906. év nyarán ásattam, mindig szép sikerrel. A nyomozás szerint az őstelep 40 kat. hold terjedelmű s rajta egy egészen különálló temetőhely is van. Eddig a kántori és papi földön ásattam és vagy 2700 1. ábra. (Az Archeol. Értesítőből. *) Volt tanítóm tiszteletreméltó buzgalommal gyűjtötte tanítványaitól és a szülőktől a régiségeket. Pénzgyüjteménye is volt ; a cserépi vár tájával szomszévos Karúd nevű grófi birtokról páncélinget, ágyútöredéket, sarkantyúkat stb. őrzött. Úgy tudom, özvegye mindezt múzeumunknak akarja ajándékozni. ** Az itt közölt ábrák kliséit Mélt. Hampel József úr, az Arch. Ért. szerkesztője volt szives rendelkezésünkre bocsátani s ezért itt is őszinte köszönetünket fejezzük ki.