A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1906/7. évi évkönyve (Miskolc, 1909)

m

2 területet forgattattam meg. Az ásatás IV2— 2 m. széles árkoknak talajforgatásszerü gondos megvizsgálásával történt. Mindenről pontos rajzot készítettem s így már az ősfalu egy részét láthatjuk magunk előtt. A 2. ábra a kántorföldön feltárt részt mutatja. 80 cm.-nél mélyebbre csak ritkán, egyes üregek nyomozásakor kellett ásnunk. 2. ábra. (Az Arch, hrt.-ből). Lehet mondani, hogy minden kosár földből került ki valami töredék, néhol azonban olyan helyekre is találtunk, melyeken egész csomó tárgy szokott előfordulni a rendszeres ásatások alkalmával. Ezeket typusos lelőhelyeknek nevezzük. Ilyenek a hamurétegek, tüzpadok, üregek, tanya- és kunyhóhelyek, urnasírok, egy csontvázsír, egy szemétdombnak nevezhető csontrakás. Lássuk ezeket sorban. A hamurétegek az egykori tüzelőhelyeken felgyülemlett hamu, szén, beléjök kerülő konyhahulladék elhányt és elvesztett tárgyak megülepedett foltjai. Ötvennél többet leltünk. A legtöbb már forgatott, tehát földdel kevert volt. Vastagságuk 1—48 cm. Egymás fölött több réteget sohsem találtam. Ebből az a tanulság, hogy ha nagyon meggyülemlett egy-egy helyen a hamu, azt a tüzelőt ott hagyták s odább települtek. Vattán, Szihalmon ellenben földdel hordták meg, letaposták s újra tüzeltek a már kissé emelkedettebb helyen, így keletkeztek ott egymás fölött többszörös rétegeket mutató dombok a százados település alatt,