A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1906/7. évi évkönyve (Miskolc, 1909)

típusú, a fent megemlített egyetlenegy óhutain kívül, (3. ábra), Miskolczról, Szirmabessenyőről (6. ábra. — Súlya 13*85 gr.) került elő. Gyertyányölgyi lelet az az érdekes arany karika-pénz is (660 gr.), melyet Göhl Ödön mutatott be a N. K. III. évf. 6. lapján. (8 ábra). Egy Tardon lelt s leírás szerint kotinus pénznek látszó darab egy szepességi iskola múzeumába jutott, de eddig nem tudtam nyomára akadni, hol lehet. Az óhutai pénzek más és eltérő változatok, mint a Göhl Ödön által leírt nagybisztereciek, (9. ábra) amelyek alapján állapította meg Göhl Ödön a kotinus pénzek típusát. (Arch, értesítő, 1900. 224-241. és Num. Közlöny 1904.4-8.) A ló alakja itt testesebb, a háta egészen egyenes, fölfelé haladó, a ló felett levő öt pont rendesebb, szabályosabb fekvésű és sohasem hiányzik — ha csak nem kopott, — egy pont sem. A ló lábait jelző vonáskák, végeiken a ponttal, csak ritkán ;\ alakúak, a nyak szabályosan és rendszeresen csúcsosodik ki s a végén ott van a fejet ábrázoló 1—2 pontocska. A hátlapnál a dudorodás, a dombos rész mindig nagyobb, szélesebb, mint a nagybisztereci daraboknál és az egész hátlapot jóformán betölti, úgy, hogy csak igen kevés sima részt hagy meg. Általában sokkal szabályosabbak és tökéletesebbek. A Windisch-Graetz 2882. számú óhutai típus más változat. Ez, a beroppant hátú lovakkal, a A-es patákkal inkább hasonlít a nagy-bisztereci érmekhez. A hátlapon látható dudorodás is sokkal kisebb terjedelmű. Az óhutai tipus tehát mint önálló változat lép fel és jellemző a Bükkre nézve, mert a Windisch-Graetz-féle leleten kívül a többi szórványosan előkerült darabok annyira azonosak, mintha mind egy pénzverőből származtak volna. Göhl Ödön úr mutatott rá (N. K. 1904. 4. lap), arra, hogy Óhutára nézve kétféle kibocsájtványú kotinus pénz állapitható meg, melyeknek egyik — régebbi, — sorozatát az itt rajzban is bemutatott példányok, a másik — újabbi — sorát pedig a Windisch-Graetz 2882. sz. darabok képezik. A pénzeket, — a híradások szerint, — burgonyaásáskor s egyéb mezei munkák végzésekor szokták találni. Az óhutaiak földje pedig a Nagysáncz tetején van, mert ez a hegyek közé szorult kis község leginkább a 456 méter magasságban levő Nagysáncz lapos felületén termeszti a szükséges életneműeket. Maga a Nagysáncz egy őskori földvár képét mutatja meredek oldalával, sík felületével. Hogy őskori telepűlőhely lehetett, igazolja az a lelet, mely még 1882-ben jutott onnan a nemzeti múzeum régiségtálába. („Őskori cserepek, őrlőkő töredékei, ritka formájú bronz fibula". Szendrei J. Miskolcz története I. 345. 1.) Mindenesetre a legközelebb megejtendő vizsgálat és próbaásatás fogja eldönteni, hogy az őskorban tényleg telep volt-e ott, hogy a kotinus kelták lakták-e, vagy azt a helyet máshol, a Bükk más részén kell keresni. Bemutatok végül itt egy Mezőkövesden talált ezüst pénzt, amelyet Platthy úr szíves közvetítésével a Borsod Miskolczi Múzeum szerzett meg 1907. évben. Ez egy római ezüst dénár barbár utánzata. Göhl Ödön szíves útbaigazító véleménye szerint Hadrianus, vagy az Antoninusok valamelyikének pénze lehetett e barbár utánzat mintaképe. Az elő- és hátlap (jobbra néző császári fej és ülő alak?) képét a 7. sz. ábra mutatja, felirata zavaros és teljesen értelmetlen. 16 mm. átmérője és 270 cgrm. súlya van. Figyelmet érdemel a hátlapi alak balkarja végét képező jegy, a mely lehet a körirat lecsúszott betűje (Göhl Ödön úr véleménye), de lehet esetleg a szarmatajazig érmek egy csoportján rendesen előforduló és jellemző ábrázolat utánzata is, azonban ez esetben bebizonyított dolognak kellene lenni, hogy . hol verték ez érmet s az a kelta néptörzs tényleg szomszédja volt-e a szarmatajazigoknak. Anélkül, hogy e pénzt illetőleg meghatározásokba vagy feltevésekbe bocsátkoznék, szükségesnek látom a megyei kelta kotinusok pénzeinek ismertetésekor a megye sík részét illetőleg egy kérdést felvetni.