A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1906/7. évi évkönyve (Miskolc, 1909)

Tudományosan megvizsgáltatva a kőszerek anyagát, meg lehet állapítani hogy az eszközök anyagát részben helyben szerezték, részben a Bükkből' Hegyaljáról, Mátrából és Dobsina vidékéről nyerték cserekereskedés útján. Nagyon hálás anyag az ősember kezében a csont. Kevés munkával készíthet e könnyen megszerezhető anyagból jól használható szerszámot, veszedelmes, ártó fegyvert és tetszetős ékszert, csecsebecsét. Találtunk is belőle bőven ! Egész gyűjtemény van az állati lábszárcsontból készített árakból. Milyen könnyű volt az ujjvastagságű szárcsont egyik végét érdes kőhöz dörzsölve elkoptatni, aztán kovapengével hegyesre vakarni, s aztán milyen hasznát vehette e szúró szerszámnak az ember a bőr feldolgozásánál. Sokszor vésőhöz hasonló laposélű eszközzé dolgozták fel a szárcsontokat. Finom kidolgozásúak a csonttűk is, melyek pici lyukkal vannak átfúrva laposra hagyott fokaikon. A mai acéltűkhöz mérve bizony otrombák ezek, de tökéletesen jók voltak az állati bélből sodrott húr, vékonyra hasított szíj vagy a fonál befűzésére. Az efféle szúró eszközök között különösen érdekes a 6. ábrán bemutatott tőr, melyhez hasonlót eddig nem ismerek. A bordacsont már a természettől késnek van teremtve, nagyon kevés munka kellett ennek tökéletes kidolgozásához. Leltünk ilyen töredékeket is. Gazdag a szarvasagancsból készült tárgyak gyűjteménye is. A hegye felőli részekből egy kis csiszolással szúró szerszámokat készítettek. Ilyenformák a fúrók is, melyeknek felületén a lyukban való forgatástól származó bevágódások, kopások láthatók. A szúrok némelyike át is van fúrva a tompa végén, valószínűleg szíjon, zsinegen viselte a gazdája. A vastagabb agancsdarabok egyik végét ferdén lesúrolták, aztán a másik végét fanyél számára átfúrták s kész volt a jó csákány, balta; ezek legtöbbször úgy készültek, hogy az agancs rózsája a balta fokát alkotta. Részben csőfúróval, homokszemekkel fúrták át ezeket is, ami a szabályos fúrásról mindig fel is ismerhető, részben pedig az agancs kérgét két oldalt lefaragták, a belső, puhább anyagot csontszilánkokkal áttörték s aztán kotorták, tágították. Leltünk egy félig kész csákányt, melyet azon való mérgében dobhatott félre a készítő, hogy mindkét oldalról beletört a csontvéső a lyukba. így lett tanulságossá az, ami 3000 évvel ezelőtt bosszantó volt. Van kőék befogadására szolgáló kalapácsforma baltatok is. Az 1-ső tábla 3 — 10. sz. ábrája 8 drb különböző apróbb csont tárgyat mutat be. A 3. és 8. fűzőtű darabja hozzá hasonló épek a tiszafüredi múzeumban láthatók; a 4. feketére égett függő, a fúrás alsó része is látszik; az 5. valószínűleg nyílhegy, s ha igen, szkitha bronz nyílhegyek mintájára készült; 6. és 7. agyarból készült, a 9. számúval együtt talán nyakfűzér darabjai; a 10. tű. De ezeken kívül még egész sorozat van a meghatározhatatlan kisebb, nagyobb tárgyakból, melyeknek a szövésből, fonásból vagy más női kézimunkánál lehetett rendeltetése. Hasonlóan gazdag és tanulságos az agyagtárgyak csoportja, amely az allatalakok és emberi testet utánzó u. n. idolok sokasága miatt a szakemberek érdeklődését is magára vonta. Láthatunk e gyűjteményben orsókarikákat, a tűzhelyek tartozékait tevő csonkagula vagy csonkakúp alakú edénytartó talpakat, szövőszéken alkalmazott nehezékeket, tört edények darabjaiból súrolt korongokat, gyermekjátékul, sírmellékletül használt kőbalta és kalapácsutánzatokat. L. 8. sz. A 9. sz. tárgy fonattal körülkötve, mint függő amulette szolgálhatott. Egész kis állatsereglete van ma már múzeumunknak ez őstelepről s benne felismerhetők a ló, kutya, ökör, juh, disznó, kecske, tehén. L. 10 — 22. sz. ábrákat. Szórványosan másutt is találtakilyeneket, Szihalomból is 16-ot ismerünk, de hasonló nagy számban csak a pilini hires telepről kerültek ki. Az ősművészet e kis szobrai mindig hű utánzatai akarnak