A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1906/7. évi évkönyve (Miskolc, 1909)

közben tétettek félre, aztán ki tudja, mi oknál ' fogva maradtak feldolgozatlanul ; némelyik csomó tűzbe juthatott, mert ki van égve. Az egyik pontosan megőrizte a kihúzott dagasztó kéz nyomát is Másféle bizonyítékunk is van : egy valószínűleg rosszul sikerült s még égetés előtt összegyűrt csupor roncsa ez, melyet az egyik tűzpad közelében találtunk. Mi mindent elárulnak e sok ezer éves rögek! A bronz tárgyak száma eddig 4, tehát a többiek számához mérve nagyon kevés. Ennek oka az, hogy a leletek csekély mélységben vannak s a százados földművelés közben napfényre kerültek mindig gazdára találtak; kő, csont, cserép nem kell a munkás embernek, de a bronz tárgyon kapva kap. A minden korban munkálkodó kincskeresők, sírrablók is főként a fémtárgyakra vadásztak. Az 1-ső tábla 1., 2. ábrája egy peremes véső töredékét s egy vésőnek és árnak használható szerszámot mutat be. A második ásás alkalmával pedig egy tőr hegyét s egy 17 cm. h. drót varrótűt találtunk. Ezeken kívül még egy bronzcseppet vettem észre egy vastag cserepén. A véső-ár másait a pilini (Nógrád m.) leletek közt találjuk meg. 1-ső tábla. (Az Arch. Ért.-ből.) És a különféle anyagú régiségek e halmazában megtalálják az emberi hiúságnak, a bronzkori nők cifrálkodásának bizonyítékait is. Mert az ember akkor is ember volt: önző, hiú és irigy. Nem érte be azzal, hogy ő ember, önmagában nem találta magát elég szépnek. Csigaházakból, tetszetős békatekenőkből (kagylóhéj) agyaggolyócskákból nyakfüzért készített, szarvasnak, disznónak átfúrt fogát is ráaggatta, disznóagyarából fényes lemezkéket szabdalt s azt is közé fűzte. Elvette az állattól azt, amit rajta tetszetősnek látott, magára rakta s mi még csak le sem kicsinyelhetjük őket ezért, mert e tekintetben talán még több a gyengénk, mint nekik. Az egyik eltört öntőminta alsó lapjába egy kis mélyedés van horzsolva s az a mélyedés vörös ásványi festék-